Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
gyors terjedését megelőzve, — futni sőt röpülni képes, melly átöleli az egész világot, és mint fölény hatalmas műveket teremt; erkölcsi erejével, melly neki méltóságot, és a’ testi ingereket legyőző szabadságot nyújt; fölfedezéseivel, találmányaival, mellyek által legyőzi, és uralma alá hajtja a’ hatalmas elemeket, művészi tökélyeivel, és más számlálhatlan sajátaival.------ez volna a' buta anyag’ szülötte, ez dőlne amazzal egykor a’ semmiségbe, és volna az elemek’ játéka? Gyáva gondolat! olly ember’ szájában pedig, a’ ki magát bölcselőnek meri nevezni, káromlás, sőt az észfölség elleni bűn. Mi annál megfoghatlanabb, hogy, mit az ősz régiségben a’ jobb ’s nemesi elmék pl. Cicero és Seneca már élesen láttak és hittek, miként alul idézett szavaikból kitetszik *), azt a’ kikürtöst bölcselők látni nem bírják; mivel ők, mint irataikból világosan kitetszik, a" lélekhalhatlanságot abban helyezik, hogy a’ fölény’ erkölcsi országa soha ki nem hal, hanem mint a’ természet’ országa örökké fennálland, az egyének’ személyes fenmaradása nélkül 2). A korbölcselőket illetőleg tehát, velők ép úgy jártunk , mint Epicurus és tanítványival; amazok is előbb elferdítették a' fölény’ eszméjét, és ezt reál ’s élő istenből ideává, főgondviselő, határtalan hatalommal uralkodóból népistenné tevék, és felőle olly alacsonyan gondolkodtak, mintha őt megkötné saját műve, a’ világegyetem, melly felett aztán fölemelkedni, s tőle mint kagyló teknőjétöl menekülni nem bír; ennélfogva az anyagi világ’ tengerébe sülyedni kénytelen, így alacsonyítá meg a’ korphilosophia elsőben a’ fölényt, azután ennek remek művét, az emberlelket, kinek egyéni és személyes halhatlanságát, — bár óvatosan, és a’műszavak’ szövevényeibe rejtezve tagadja. Nem egyéb tehát az iír korban erőt vett pantheismus, mint fölényt illetőleg álarczos atheismus, lelket illetőleg nyílt materialismus. Ennek bővebb bebizonyítását Parthenonomban teljesítendem. Illy előnyökkel bírván lelkünk a’test felett, és amannak sajátjai illy lényegesen különbözvén emezéitöl, kénytelenek vagyunk magunkban egy más szellemi fensőbb ágenst felvenni, ’s pedig oly olyat, melly, említett dicső tehetségeiből ítélve, végtelenül túlnyomó, az anyagi, és így szolgai elv ’s elem felett, emez tehát csak járulék, amaz állomány, emez csak engedő, amaz parancsoló, emez csak szenvedő, amaz tényleges, emez alakítható, képezhető, amaz alakító, képző. Itt is úgy áll a’dolog, mint istennel a'világegyetemben. ’) Cato Major, C. 7. Sic mihi persvasi; sic sentio, cum tanta celeritas sit animorum , tanta memoria praeteritorum, futurorumque prudentia, tot artes, tantae scientiae , tot inventa : non posse eam naturam , que res eas contineat , esse mortalem. Seneca Naturalium quaesit. Quid est, cur in numero viventium me positum gauderem ? an ut viverem aegri minister, et mortem timerem , cui omnes nascimur ? 0 quam contemla res est homo , nisi supra humana se erexerit. 2) Schelling, Phil. u. Religion, pag. 68—74. Schleyermacker, Reden über die Religion, pag. 130—133.