Vész János Ármin: Leirati mértan (Pest, 1865)
A leirati mértan egész terjedelmét a következő részek képezik : a) a szorosabb értelemben vett leirati mértan, vagyis a vetülettan, mely a térmennyiségeket úgy tanítja előállítani a rajztéren, mintha azokat a szem végtelen nagy távolból tekintené; b) a leirati mértannak alkalmazása az árnyéktanra; c) a mértani távlattan, mely a térmenynyiségeket úgy állítja elő, a mint azokat a véges távolban levő szem látja; és végre d) a leirati mértan alkalmazása a kőmetszetekre, mely részek mindegyike azonban, a többitől függetlenül, külön-külön egy önálló munkát képez. A jelen munka a vetülettan első felét képezi, mely az egyenes vonalakkal, síkokkal, és az általuk bezárt testekkel foglalkozik; ezt fogja rövid idő múlva követni a második fél, melynek tartalma a görbe vonalak, és a görbe felületek, melylyel egyszersmind a vetülettan be is lesz fejezve. Ami a vetülettan ezen első felét illeti, abban különös figyelem fordíttatott arra, hogy a nehezebb és összetettebb feladatokat a könnyebbek, és egyszerűbbek előzzék meg ; úgyszintén, amennyire lehetséges volt, a rajzokban a segédvonalak is kihúzattak, hogy azok segítségével a megoldott feladatokat, a leirati mértanban már kissé gyakorlott, az ábrák egyszerű megtekintése által is megérthesse a nélkül.