Berzeviczy Albert: A középső felvidék szerepe tudományosságunk történetében (Budapest, 1901)
ről Halász Géza, a hetedik nagygyűlés munkálatainak szerkesztője következőkép emlékezett meg: «Bártfától azon közmeggyőződéssel vettünk búcsút, mikép ezen szabad kir. város mind természete s történettani nevezetességei, mind polgárainak a tudomány s vendégek iránt mutatott szeretete miatt teljes mértékben megérdemli, hogy egykoron gyűlés helyéül tűzessék ki. Quod faxit Deus ! » c íme a jóslat és a kívánság teljesült s midőn én e kettős, személyem és szűkebb hazám szempontjából nyilvánított köszönet szavával nyitom meg a vándorgyűlést, ebből a hálából — mint jeleztem — egy jogot is óhajtanék meríteni : azt a jogot, hogy megnyitó beszédemben elsősorban hazánk e vidékével s annak főleg a hazai tudományos élet terén vitt szerepével foglalkozzam, indokolva ezzel is azt az érdeklődést, mely hazánk tudományos férfiainak oly jeles gyülekezetét vezérelte immár ismételt ízben erre a vidékre. A természet- és néprajzi viszonyok hasonlatossága s a történelmi hagyományok és visszaemlékezések közössége szempontjából hazánk területét az administratív beosztástól eltérő módokon is tagolhatjuk és foglalhatjuk össze, így azt találom, hogy az éjszaki felvidéknek az a középső része, amely a galicziai határtól karéj alakjában terjed le a Tisza mente felé . Szepes, Árva, Liptó, Gömör, Abaúj és Sáros területét egészen, Zólyomét és Zemplénét legnagyobb részében foglalja magába, a környező vidékektől sokban eltérő, a maga határozottan kidomborodó sajátságaival jól megkülönböztethető darabja hazánk földének úgy, mint népének. Földrajzi jellegét ez a középső felvidék a magas Tátrától, a szepes-gömöri érczhegységtől és az eperjes-tokaji hegyláncztól kölcsönzi, valamint attól is, hogy egész hazánkban ez az egyetlen terület, amely a Keleti- és a Feketetenger közötti európai vízválasztó vonalába beleesik, amely körülmények összevéve megmagyarázhatóvá teszik flórájának s részben faunájának is nagy változatosságát. Néprajzi jellege a nyelvek és nemzetiségek oly erős vegyülésében nyilvánul, aminőt ezen a vidéken kívül csak a bánság némely részeiben találhatunk : a szepesi németség, az abaúj-gömör-zempléni magyarság, a valamennyi megyére kiterjedő, de nyelvsajátságai tekintetében megoszló tótság és az északkeleti részeket ellepő ruthénség e területet úgy nyelvi és népfaji, mint vallásfelekezeti tekintetben is sokkal tarkábban színezik, mint akár a nyugati, akár a keleti szomszédságot. S végül e terület kultúrájának egész fejlődésén mély nyomokat hagytak hátra bizonyos jellegzetes történeti események és korszakok, így különösen a nagyszámú városokba való letelepülése az ipart és kereskedelmet űző idegen elemeknek, a Lengyelországgal való sokszoros vonatkozások, az itt már Bocskay idejében is különös hevességgel dúlt vallási harczok, valamint az a tény, hogy ez a vidék volt két nagy nemzeti fölkelés vezérének tulajdonképent szűkebb hazája : a Thököly Imréé és a II. Rákóczy Ferenczé. A középső felvidéknek már ezekben a fő jellemvonásokban is kifejezett érdekességét fokozzák a természeti rendkívüliségek, melyek benne bőven találhatók. Itt vannak Magyarország legmagasabb hegycsúcsai, csak itt található hazánkban tulajdonképeni alpesi Flóra, itt tündökölnek a rejtélyesen szép havasi tengerszemek, ezt a területet áztatja az a két folyó, a Poprád és a Dunajecz, amely Magyarország egész folyamrendszerétől különváló irányt követ ; csak itt, és egész világrészünkben sehol másutt nem terem a nemes * A VII-ik nagygyűlés munkálatai, 58., 132., 278., lapok.