Fraknói Vilmos: Egy jezsuita-diplomata hazánkban (Budapest, 1902)
MACzY. AKâDAM LH . könyvtára EGY JEZSUITA-DIPLOMATA HAZÁNKBAN. 1583—1584. A Jézus-társaságról, melynek egyik legkiválóbb tagjával foglalkoznak a következő lapok, mesteri kézzel alkotott jellemrajzot nyújt Anglia nagy történetírója, a protestáns Macaulay. «Egy századig sem állott fönn a rend — úgymond — midőn már betöltötte a világot ama nagy dolgok emlékezetével, amiket a hitért ten és szenvedett. Egy szerzet sem tudott annyi kitűnő férfiút fölmutatni, egyik sem terjesztette ki oly roppant térre munkásságát, és mégis soha egynél sem volt olyan teljes egység érzelmekben és eljárásban. Nem volt a földnek olyan vidéke, sem a szemléleti vagy gyakorlati életnek oly tere, ahol jezsuitákat nem lehetett találni. Főfőtanácsosai voltak a királyoknak. Latin föliratokat magyaráztak. Vizsgálták Jupiter kísérőinek pályafutását. Egész könyvtárakat adtak ki : polémiát, kazuisztikát, történetet, értekezéseket az optikáról, arkaikus ódákat, egyházi atyák új meg új kiadásait, madrigálokat, kátékat és gúnyiratokat. Úgyszólván egészen az ő kezeikbe ment át az ifjúság fensőbb tudományos nevelése, amit ritka ügyességgel vittek. Úgy látszik fölfedezték azt a pontot, amelyre az értelem műveltségi tekintetben juthat, anélkül, hogy az ész fölszabadulásától kelljen tartani. Az ellenségnek is meg kell vallania, hogy nem volt párjuk a mesterségben, amint a zsenge elmével bánni, azt képezni tudták. Emellett a szószék ékesen szólását hévvel és sikerrel művelték. Még nagyobb buzgalommal, s még több eredménynyel jártak el a gyóntatószékben. Egész Európában minden kormány s majd minden előkelőbb család titkait ismerték. Egy protestáns országból a másikba vándoroltak számtalan álöltözetben, mint jókedvű lovagok, egyszerű parasztok, puritán papok. Elvándoroltak oly tartományokba, amelyekbe se kereskedői nyereségvágy, se tudvány nem vitt soha idegent. Mandarin-ruhában lehetett őket találni, mint a