Fraknói Vilmos: Horváth Mihály emlékezete (Budapest, 1879)

IKO­NY­V­I­ARA A Történelmi Társulat tizenkétéves életpályáján nem ért gyászosabb napot, mint az volt, melyen Hor­váth Mihályt végső nyughelyére kiséré. Sokszoros veszteséget szenvedtünk kimúltával. Egy személyben elvesztettük Azt, ki e társulat léte­sítése körül, bölcsesége, lelkesedése és nevének varázsa által, legtöbb érdemeket szerezett. Azt, ki e társulat­nak kezdettől fogva vezére, soha nem szűnő érdeklődé­sével, nem lankadó buzgóságával, virágzóvá és dúsan gyümölcsözővé tette ; végre Azt, kinek tudományos munkássága, belső értéke és külső hatása által, pél­dányképül szolgált nekünk, és szolgálni fog utódainknak. A Történelmi Társulat ma nemcsak egyik létesítő­jének és elnökének, hanem egyúttal az újabb magyar történetírás megalapítójának emlékezetét ünnepeli. A mai ünnep e jelentőségével szemben, kétszere­sen kell sajnálnom, hogy a Társulat fájdalmának és kegyeletének tolmácsául engem hívott föl , túlbecsülve a személyes tisztelet és hála érzelmeinek hatását. Ez elég erős volt arra, hogy elnémítva a szerénység sugalma­

Next