Heinrich Gusztáv: Boccaccio élete és művei. A legújabb kutatások alapján (Budapest, 1881)
Bevezetés
4 BEVEZETÉS. Boccaccio életéről keveset és kevés biztosat tudunk, bár ez élet külső eseményekben és belső átalakulásokban igen gazdag volt. A költő sokszor czéloz élményeire, személyes viszonyaira, — de csakis czéloz ; ezekről bővebb, teljes felvilágosítást tőle hiába várunk, sőt túlzás nélkül mondhatni, hogy élményeinek allegorikus feldolgozásaival inkább eltakarta, rejtélyesekké tette élete legfontosabb mozzanatait, semhogy azokat földerítette, megismertette volna. Ismeretes dolog, hogy Boccaccio nagy kortársának és barátjának, a koszorús Petrarcának életét leginkább számos leveléből ismerjük. Petrarca óhajtva sejtette, hogy az utókor érdeklődni fog személye, élményei, nézetei és törekvései iránt ; azért nemcsak másolatokban őrizte meg legfontosabb leveleit, hanem e levelek megírásakor is nem egyszer, mint utolsó életírója helyesen mondja, inkább az utókori életrajzírót, mint azon kortársát, kihez a levél czímezve volt, tartotta szem előtt. Boccaccio, úgy látszik, nem igen számított az utókorra. Tőle mindössze csak huszonhárom — tizenhat latin és hét olasz — levél maradt reánk, ezek is élete utolsó idejére esnek és nem igen gazdagok életrajzi adatokban. Ezeknél azért sokkal fontosabb Petrarcának Boccaccióhoz intézett huszonkilencz levele, bár ezek 1 Legújabb kiadásuk Corrazini Ferencztől, Flórencz, 1877. Kitűnően tárgyalja e leveleket Koerting, Boccaccio's Leben und Werke, Lipcse, 1880. 7—55.