Heinrich Gusztáv: Hartmann von Aue: Der arme Heinrich - XIII. századi német költői elbeszélés (Budapest, 1882)

Bevezetés

. Bevezetés­­ tek jelentőségben és értékben, mióta az egykorú franczia költészet kiváló termékeit behatóbban is­merjük. Hartmann, Wolfram és Gottfried magukban véve is önálló egyéniségek; sajátos gondolkodá­suk, világnézetek, ízlésök könnyen fölismerhető. Senki sem fogja az egyiknek művét a másiknak tulajdoníthatni. Hartmann nemes gondolkodású, józan és derült életbölcseségű, vallásos, egyszerű ember, minden túlság és túlzás ellensége, a magé, az önmérséklés és mértéktartás, minden téren és minden tekintetben, az ő főelve ; ő a középkor legjelesebb mesélője, a kellemes előadás mestere. Wolfram mély gondolkodó, ki a világ és az élet nagy problémáival küzködik, a kor legfontosabb és legbonyolultabb kérdéseit megfejteni igyekszik ; stílusa és előadása azért sokszor homályos és ne­hézkes, mellékes dolgokra kiterjeszkedő, ki nem forrt ideákkal túlterhelt ; alkotó ereje és talán képzettsége is kisebb volt, semhogy nagyszerű problémáit megfejthette volna. Gottfried az em­beri szív és szenvedélyek kitűnő ismerője és raj­zolója, szellemes ember és író, optimisztikus vi­lágnézetű, sokszor könnyelmű és nem ment a lé­haságtól, fényes stilista, a nyelv és a vers utól nem ért mestere. Nem egészen helytelen hason­lat, midőn Wolframot és Gottfriedet Klopstock­­kal és Wielanddal vagy Schillerrel és Goethével

Next