Heinrich Gusztáv: Hartmann von Aue: Der arme Heinrich - XIII. századi német költői elbeszélés (Budapest, 1882)
Bevezetés
. Bevezetés tek jelentőségben és értékben, mióta az egykorú franczia költészet kiváló termékeit behatóbban ismerjük. Hartmann, Wolfram és Gottfried magukban véve is önálló egyéniségek; sajátos gondolkodásuk, világnézetek, ízlésök könnyen fölismerhető. Senki sem fogja az egyiknek művét a másiknak tulajdoníthatni. Hartmann nemes gondolkodású, józan és derült életbölcseségű, vallásos, egyszerű ember, minden túlság és túlzás ellensége, a magé, az önmérséklés és mértéktartás, minden téren és minden tekintetben, az ő főelve ; ő a középkor legjelesebb mesélője, a kellemes előadás mestere. Wolfram mély gondolkodó, ki a világ és az élet nagy problémáival küzködik, a kor legfontosabb és legbonyolultabb kérdéseit megfejteni igyekszik ; stílusa és előadása azért sokszor homályos és nehézkes, mellékes dolgokra kiterjeszkedő, ki nem forrt ideákkal túlterhelt ; alkotó ereje és talán képzettsége is kisebb volt, semhogy nagyszerű problémáit megfejthette volna. Gottfried az emberi szív és szenvedélyek kitűnő ismerője és rajzolója, szellemes ember és író, optimisztikus világnézetű, sokszor könnyelmű és nem ment a léhaságtól, fényes stilista, a nyelv és a vers utól nem ért mestere. Nem egészen helytelen hasonlat, midőn Wolframot és Gottfriedet Klopstockkal és Wielanddal vagy Schillerrel és Goethével