Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)

Tizenkilencedik század

795 KÖLTÉSZET. - XIX. SZÁZAD. 796 fel Vörösm. László úr tolla után, mint aminő valóban volt gyermekkorában . . . Sándor igen csendes, szelíd, magányt kereső gyermek volt; számtalanszor megpirongatták őt szüleim, ha rokonaink. . . hozzánk jöttek, mert társaságunkat mindig kikerülte, bezárta magát a szobába, s könyvei közt lelte mulatságát. A lovaglásnak pedig épen nem volt barátja . . stb. 7) Orlai id. emlékrajzában, mely szerint 1849-ben, bele­fáradván a viszontagságos időkbe, arról gondolkodott, hogy visszavonulva mindentől, csak a festészetnek éljen. 8) „Ez év — írja Vörösmarty L. az id. h. — válságos volt reájuk nézve, az árvíz rommá tette házukat, bérlésök rosszul ütött ki, megbuktak, s el kellett adni mindeneket. A következő évben örök időkre elhagyták a Kúnságot.“ (Sándor költeményei szerint hol Duna- Vecsén, hol Szalk-Szent-Mártonban találjuk a későbbi időkben). — Orlai a szövegben hasz­nált szavakkal él, melyeket megerősít maga Petőfi is „Az öreg kocsmáros“ című versében (1. alul 2. sz. alatt). 9) Ezt, mint mindent, mi selmeci félévi múlatására vonatkozik, Szeberényi Lajos jegy­zette fel id. A.; az így hangzott : ,,E moribus, poetica, geographia antiqua, interpretatione auctorum, exercitiis stili cl. 1., e doctrina fidei, antiquitatibus romanis cl. 1-mae ex alt., ex historia patriae cl. 2-dae.u.,Az irály és magyar történetből kapott osztályozatból —jegyzi meg Szeberényi Lajos — tűnik ki leginkább P. tanítóinak gyülölségből származott igazságtalan­sága, s ezt ő is legnehezebben viselte. Mert az irályban tanulótársai közt legkitűnőbb volt, legkedvesebb tudománya pedig a magyar történet, melyet azonban nem az iskolai fasciculu­­sokból, hanem a magyar nyelven írt legjobb művekből tanult“. Ismét , igaz „az idegen latin nyelven szárazon előadott tudományokat, különösen a csupán latin classicusokból compilált, korunk igényeitől elmaradt költészettant nem tanulta oly szajkómódon, mint némely első emi­nens . . . Ráfogták, hogy a költészettanhoz nincs kedve, neki kinek ez a m. történet mellett csaknem kizárólagos tanulmánya volt, ki talán már akkor is jobban értette, mint nem egy köl­tészettanár.“ 10) „P. eltávozta után a magyar társaság jegyzőkönyvében február 16-án ezek vannak róla : „„Felolvasta elnök urunk (ez Szeberényi volt, kinél P. némely művei maradtak) ezek után az iskolai pályától s tőlünk búcsút vett Petrovich társunk munkáját, melyben a költé­szet kecse oly kitűnő volt, hogy meglepve kellett reá figyelnünk, s egy szívvel szájjal az Ér­demkönyvbe beírni óhajtottuk.““ Jól emlékezem, hogy ,A hitelenhez” címzett, s fenebb em­lített, és a most érdeklett mű közt roppant volt a különbség. P. olvasás, gyakorlás és studium által már akkor költővé képezte magát. De fájdalom ez ifjúkori munkája : A költő keserve elveszett. Az Érdemkönyv megvan ugyan, de azon lapok, hová ez írva volt, hiányzanak.“ Szeberényi az id. h. “) így rajzolja ez időpontot, s talán nagyon is regényesen, Gyulai Pál az id. h. 25, 26. 1. Említi ekkori alkalmaztatását maga is Úti Jegyzeteiben (Életképek, IV. 1845. 26. 1.). 12 ) így beszéli ezt Gyulaitól eltérőleg Orlai az id. h.; s egyezik ezzel Szeberényi is,id.h. ki P. saját elbeszélése után az apa és fiú találkozását előadja, s mikép ez atyja elől megszö­kött. Annyi bizonyos, hogy ekkor nem látta az atyai házat. **) „K. Vilmos barátomhoz“, Összes költeményei 1847-ki nagy kiadása 109.1., és : „Ka­tona barátomhoz“ u. ott 210. 1. ,4) L. Gyulai Pált az id. h. 20. I. ,s) „Elbúcsúztam a színészettől — írja 1842. jul. 7. Szeberényinek, az id. h. — de, ha isten segít, nem örökre . . . Lemondok a verselésről! ez a mai világban szegény embernek há­­ladatlan egy mesterség. A prózához állok, mitől valaha annyira irtóztam.“ 16) E tartózkodásának emlékét két megható darabja tartotta fen : „Hazámban“, melyet azon évi novemberben az Athenaeum (1842. II. 54. sz.) közlött, s mely alatt állt elő­ször a Petőfi név, és : Egy estém otthon (Összes költeményeiben 176.­1.). ,7) Minden, ami Selmecrőli eljövetelétől idáig elmondatott, kevés kivétellel Orlai ada­taiból van összeállítva. 18) Ezen állapotját meghatóan festi „Egy tél Debrecenben“ című versében. ,0) De benne a jelentékeny tartalék : Hát — addig is, míg újra elzárt Mennyországomba léphetek ; Isten veled, regényes élet, Kalandok, isten véletek. 20) Szigligeti „Szökött katonájá“ban, Gémesi szerepében, megzavarodva mondván : „hát Julcsa kisasszony vőlegény?

Next