Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 4. kötet (Budapest, 1871)
Magyar költők élete II.
PETŐFI SÁNDOR. 375 azalatt bizonyítványa is megérkezvén, egy évet a collegiumban nyugalommal töltött, s bár tanulmányait nem különös szorgalommal folytatta, mellékidejét mégis kizárólag önmívelésére fordította. Ekkor volt az, hogy a kitűzni szokott évi jutalmak egyikét, a Lehely című balladájával a magyar társaságnál, melynek tagjai közöl különösen Jókai Mórral szőtt barátságot, ő nyerte el ; egy dala pedig : A borozó, általa az Athenaeumba beküldetve, abba (máj. 22. 1842. 61. sz.) fel is vétetett: ez volt első nyomtatott verse, még „Petrovics Sándor“ aláírással. Mégis, sokat küzdvén a formával, s nem érezvén erejét 14), úgy látszik belefáradt a verselésbe, s a tanév vége felé ismét a színészséghez hajlott 15). A szünidőt egy kis körútra fordította Orlai társaságában Komáromba, Pestre, Duna-Vecsére, hol szüleivel, hosszú elválás után, ismét találkozott, s náluk egy hetet töltött is. E tartózkodásának emlékezetét két megható darabja tartotta fenn : „Hazámban“, melyet azon évi novemberben ismét az Athenaeum közlött (1842. II. 54. sz.), s mely alatt először állt a Petőfi név, és: Egy estém otthon (Összes Költ. 176. 1.). Innen Debrecenbe ment, hol a két barát Csokonai síremlékénél búcsút .) L. Gyulai Pált az id. h. 28. 1. 15) „Elbúcsúztam a színészettől — írja 1842. júl. 7. Szeberényinek, az id. h. — de, ha isten segít, nem örökre . . . Lemondok a verselésről! ez a mai világban szegény embernek haladatlan egy mesterség. A prózához állok, mitől valaha anynyira irtóztam.“