Toldy Ferenc: Magyar chrestomathia. 1-2. folyam (Budapest, 1853)
Előszó, jót, szépet, kitűnőt, sőt maradandót bír, de nem mindenikben ; általán pedig az abban uralkodó formátlanság, és, ne tagadjuk, tanulmányzó gond hiánya mellett, kevés mintaszerűt mutat fel. Nehezítik azonfelül a válogatást némi külső tekintetek, mik jelenleg az irodalom tekintélyes részét kizárják az iskolai teremekből ; nehezítő a tartalom dogmatikai célszerűségének tekintete, a töredékek helyes kikerekitésének szüksége ily szűk hely mellett; s megszorította végre a paedagogiai szempont, mely különösen a költői művek nagyobb részét kitiltja ily chrestomathiákból, és pedig nem csak olyakat, mik a szív titkait leplezik le, s korai vágyakat költenek és táplálnak de meggyőződésem szerint olyakat is, miknek megértésére csak huzamosabb és tarkább kedély-élet s világtapasztalás képesít, s melyeknek idő előtti megismertetésével az ifjúságot, irántai szeretetből, meg illik kímélni. Elég korán jó reá nézve úgy is mindaz, mi az életben keserű és csüggesztő van , mennél inkább kell azt bizonyos túlzó vagy álvilágnézetek s beteges érzemények elkapásától megőrizni. Ily lélektani tekintet mellőzése néha károsabb mint az érzékiség felköltése volna, mely ellen az öszves nevelés úgy is edzi s edzeni tartozik az ifjúságot, míg az életnézet aberrátióira nem ügyel. Nagy gonddal jártam el a válogatásban , de nem biztatom magamat azzal, hogy mindig szerencsésen is. Némely fajokra kevésbbé ismeretes íróktól is kelle kölcsönöznöm, egyszer fordításhoz is folyamodnom oly szaknál, mely az újabb időben nálunk nem míveltetett ; s ne szerénytelenségnek, de a célszerű válogatás sokoldalú megszorításának kérem tulajdoníttatni, hogy néha saját munkáimból is szinte kényteleníttettem felvenni holmit, miben mentsen ki a dolognak külföldön is nem épen szokatlansága. S be kell vallanom, mikép nem tartózkodtam sem a törléstől, sem némi, jobbára formai, változtatásoktól sem : nem irodalomtörténeti mintatár, hanem irodalomfam. Ezen eljárás hol parancsolva volt bizonyos viszonyok által, hol tanítási tekintet által javasolva, hogy t. i. el lehessen távoztatni gáncsokat, miket a tanár szó nélkül nem hagyhat vala. Csak igen kevés helyt hagytam mégis némi szabálytalanságot, ha az bizonyos nem haszon nélküli észrevételre látszott alkalmat nyújtani. Helyenként némi nyelvjárási eltérés, hibák a nyelvbeli tisztaság, előadási világosság s a finom ízlés ellen, a költői részben egy-egy avult divat v. szabadság (mint különösen múlt századi időmértanunk latinosságai) v. tökéletlenség, néha termékeny észrevételekre hívják fel a lelkismeretes tanárt, az írók sajátságait, a nyelv korait, az irodalmi nézeteket stb illetőkre. A rendszer mind a két folyamban természetesen azonegy , de az elsőbe könnyebb, a másodikba több ismeretet és gyakor