Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban (Budapest, 1878)
Előszó a negyedik kiadáshoz
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ. kidolgozásának, mely irodalmunknak, szinte már ezer éves életét kirekesztőleg a kútfők s magának az irodalomnak vizsgáló áttanulásából adja elő ; mi mellett, fájdalom, csak ritkán támaszkodhattam — a szakirodalmakban — idegen ítéletre ; a tényekről pedig egyenként és öszvesen jót állhatok , mert semmit sem állítok, miről meg nem győződtem, s mert, ami létezik s hozzáférhető, azt mind láttam, sőt ismerem. Plagiátora csak magamnak vagyok ; t. i. ahol már nyomatott sorokat ismerne fel valaki, ott nevem alatt vagy nélkül kijött saját dolgozataimat használtam. Előadás és irály nem olyanok, amilyenek eddig «iskolakönyvekben» használtatnak, s volt ki ezt máskép óhajtotta. De irodalomtörténet nem gyermekeknek, azaz irodalmilag fejletlen, akár fiatal, akár nem fiatal, tanulónak való ; s ép ez azon szak, melynek legsajátabb hivatása : a tanulót az iskolaiságból kiemelve, a szabad irodalomba bevezetni ; azon hidas az, mely a vízszínnél sokkal magasabb partra viszen fel, s azért nem meredek nem lehet. S van, ki az irályt sem tartja tankönyvinek. Azonban «az irály az ember maga», s az oly szorosan függ az író szellemi charakterével össze, hogy épp az irály van sokkal kevésbbé hatalmunkban, mint hinnék. Vannak ugyan az irálynak némely általános kötelező szabályai . Legyen az tárgyához szabott, velős és világos, nemes és correct , s e sajátságok a gondolkodás és kifejezés fényi fékezése s az ízlés mívelése által elérhetők, a correctség pedig minden körülmény közt amily parancsolólag követelhető, épen oly lehetséges, sőt könnyű , s mégis, senki sem bírván önmagából kilépni, irátya, ha elméletből indul ki, saját egyénisége elleni küzdés inkább, mint a stíltanulmány positív eredménye, azaz, irálya végre is saját magának ösztönszerű és egyénileg szükséges kifejezése. Ha tehát e könyv irálya is, rövidsége mellett, mely, úgy látszik, sajátja, nehéznek, néha darabosnak is találtatik , kénytelen vagyok a tanár jóakaró hozzájárulását igénybe venni, ki azt ami ebben talán jó, ajánlásra, ami nem, intésre használja fel, mert jó leszen a magát képezni akarót