Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig, vagyis Az utóbbi negyedfél század kitünőbb költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 5. kötet (Budapest, 1876)
Tizenkilencedik század III.
PETŐFI SÁNDOR. 189 1847—9. Pest 1858. (harmadik jav. kiadás 1871). Ezeket követték 19. Petőfi Sándor Vegyes Művei 1838— 1849. Kiadta Gyulai Pál, 3 köt. Pest, 1863; végre egy teljes díszkiadás, számos jeles illustrátiókkal, ily cím alatt: 20 Petőfi Sándor költeményei. Hiteles kéziratok alapján megigazított s hazai művészek rajzaival diszített első teljes kiadás Bpest, 1874 az Athenaeum tulajd. Nr. Petőfi valamennyi magyar költők közül az, ki leginkább ismertetik a külföld által is, s bár többnyire rossz fordításokból, nagy mértékben becsültetik lyrai erének azon ős erejű frisseségeért, mely, ha vadságával a jó ízlést gyakran sérti is, de nemes kútforrását nem tagadja meg soha. I. Az alföld. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom. Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpülök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompos lvis-Kúnságnak száz kövér gulyája. Deleléskor hosszú gémű kútnál Széles vályú kettős ága várja.