Voinovich Géza: B. Eötvös József - tanulmány (Budapest, 1904)
I. A kifejlődés
A KIFEJLŐDÉS. Életrajzírók két hibába esnek rendesen, melyeket igyekeznünk kell kikerülni. Szeretnek befurakodni a nagy ember utolsó szobájáig, sorra kifürkészik gyermekkori szerelmeit, böngésznek levelei közt, elveket kovácsolnak futólagos megjegyzéseiből. Nincs ízléstelenebb az ilyen házkutatásnál. Minden életből annyi tartozik ránk, a mennyi az egésznek alapeszméjét megérteti s ez rendesen előttünk is folyik. — A másik a szertelen magasztalás. Lejárhatott már az a kor, melyben a nagyokról hőskölteményeket írtak. Az érdem megöröködik a maga módján, intézményben vagy műalkotásban ; az írónak a dolga pusztán : megrajzolni az ember egyéniségének és eszméinek kifejlődését; »viszonyba tenni a művet szerzőjével« s »mértéket venni a tökély legfelsőbb lépcsőjéről«, amint már Kölcsey tanította. Meg kell állapítania a korszak eredményét, melyet az emberöltők létrehoztak s megkeresni ebben mindenkinek a maga részét, kimutatva a hatást, melyet az egyén korától vett s korára és nemzetére gyakorolt, mint Taine megkisérlette. A teljes eredetiség becsvágyáról immár le kell mondani mindenkinek s megnyugodni az Emerson mondásában, hogy a nagy emberek kiválóbbak szellemek Dr. Voinovich G. : Dr. Eötvös J. életrajza. 1