Dr. Schenzl Guido: A magnettkus lehajlás (inclinatio) megméréséről (Értekezések a természettudományok köréből, 1/5., 1867)
4 SCHENZL GUroO. Finom hajszálra (crine multebri) vékony hosszúkás sárgaréz gyűrű függesztetik, amelynek kisebb átmérője mellett 2 finom lyuka van, a delej hengeridomú vékony forgási tengelyeinek felvételére szolgáló. Egy rézből vagy fából készült üres félgömbön függélyes felosztási kör van alkalmazva, mely felül nyitva van, hogy rajta a felfüggesztési fonal keresztül bocsáttathassék. Ezen utóbbi meghosszabbulásában a hosszúkás gyűrűn egy mérón van, melynek a tűk valamely pontjára kell esnie, hogy ily módon a függélyesség felől biztosítva legyünk. Maga a tű 6—7 hüvelyk hosszú. — Ezen műszer használata igen világos. A hajszál függélyes forgási tengely gyanánt szolgál, ennélfogva a delejtű önmagától a delejes délkörbe áll s itt egyensúlyba jön. A függélyes felosztási kör addig forgattatik, mig annak síkja a delejtűvel összeesik, s ekkor ennek zenit-távolsága leolvastatik. Ezen és hasonló műszerekkel tett észrevételek bebizonyíták azon tényállást, hogy a lehajlás a földrajzi szélességgel, — s legalább az atlanti tengeren — a nyugati hosszúsággal is nagyobbodott ; természetes volt tehát, hogy a szélesség, nemkülönben a tengeren a hosszúság föltalálására tett javaslatok is ezen tényállásra alapíttattak. Az első műszerek tökéletlensége azonban gátolta a kivitelt. A párisi tudományos akadémia intézkedése folytán a megjavításra fontos lépéseket tett Bernouilli Dániel 1743-ban. Azon nehézségen, hogy a delejtit akkép simíttathassék ki, miszerint az, nem delejes állapotában bármely helyzetben egyensúlyban maradjon, úgy igyekezett segíteni, hogy a forgási tengelyen egy körülé mozgatható, mutató alakú súlyt alkalmazott, amelynek állása, az úgy nevezett aequátio-körön volt észrevehető. Mindenek előtt a nem delejes tű hajlásai vizsgáltattak a mutató legkülönbözőbb állásaiban, s ezután ugyanezen munka, a tű delejezése után ismételtetek. A tűnek azon hajlása, amely mindkét esetben az aequátió-mutató hason állásával megegyez, adta a valódi lehajlást. Később az aequátió-mutató egy kereszt által pótoltatott, melynek csavaridomú végei apró súlyocskákkal voltak ellátva, a tengelyek pedig súrlódási hengerekre állíttattak. Ezen változtatás által azonban az észlelők folyton növekedő kívánalmai-