Lengyel Béla: A szulinyi Ásványvíz vegyelemzése (Értekezések a természettudományok köréből, 1/15., 1869)
A szulinyi ásványvíz vegyelemzése. lengyel béla egyet, vegytanársegédtől. (Előadta Than Károly, 1868. jul. 13-án.) A szulinyi forrás Sárosmegyében a Poprád balpartján a viz szélétől mintegy 5 ölnyire fekszik, körülövezve magas és meredek hegyek által. Két kút van egymás közelében, melyek alkatban és sajátságban megegyeznek és egyenlő vizet szolgáltatnak. E kutak egyike északra, a másika ettől délre l'/a ölnyire fekszik, az előbbinek átmérője 21, az utóbbié 22 hüvelyk. Mélységük 3'—4'. A víz a szikla talajából bugyog fel és pedig 24 óra alatt mintegy 80 akó közép számítással. Azonban ezen víz mennyisége a külső viszonyokkal változik. Ha a Poprád nagy, vagy ha a vidéken nagy esők vannak, úgy a források több vizet adnak, de az csípősségére nézve nem közelíti meg a szárazság alkalmával kifolyó vizet. A források mindegyikéből nagy mennyiségű gáz ömlik ki, mely fölfogva káliumhydrát által tökéletesen elnyeletett, miből következik hogy az tiszta szénsav. A szénsav fajsulya nagyobb lévén a levegőénél, a kutakban meggyűlik s ezekben 15 hüvelyknyi réteget képez a viz felett. Ezen szénsav réteg magassága az által puhatoltatott ki, hogy egy rúd, melyre gyertya volt felállítva, úgy hogy fel és alá mozoghatott, a kútba tétetett. A gyertya meggyujtatván, addig tolatott a viz szine felé mig kialudt. Ekkor a rúd kivétetvén, a gyertya és a rúd nedves része közti távolság adta a szénsavréteg magasságát. A víz frisen merítve tiszta és átlátszó, pár órai állás után megzavarodik és üledéket rak le, mely vasat mészényt és magnesiumot tartalmaz szénsavas sók alakjában. Ha a víz hevíttetik, nagy mennyiségű gázt bocsát el, mely kálium hy