Koch Antal: A górcső alkalmazása a kőzettanban (Értekezések a természettudományok köréből, 1/17., 1870)
A górcső alkalmazása a kőzettanban. KOCH ANTALTÓL. Általánosan tudvalevő dolog, hogy a górcső az állatos növénytan körében mily bámulatos sikerrel használtatik, s hogy napjainkban nincs állat- vagy növénybuvár, ki ezen nagybecsű eszközt tanulmányozásainál nélkülözni tudná. A természet szervetlen terményeinek, az ásványok és kőzetek tanulmányozásánál mindeddig általánosan nem kapott lábra a górcső, legtöbbnyire a szerény kézinagyító (loupe) segítségét vette igénybe az e téren működő búvár, ha az ásvány vagy kőzet elrejtettebb belszerkezetéről, azaz szövegéről akart magának tudomást szerezni. Voltak ugyan régebben is egyes búvárok, kik a górcsőt alkalmazták, de rendesen csak az átlátszó ásványoknál, hol ezeknek színéről, zavaros foltjairól, színjátékáról vagy zárványairól iparkodtak az által tisztába jönni. Minél inkább közeledünk a múlt évtizedhez, annál nagyobb lesz azon búvárok száma, kik a górcsőhöz folyamodtak a szervetlen testek oly tulajdonai okának földerítésére, melyeket más módon fölvilágosítani nem sikerült. A legnagyobb figyelem még most is az ásványokra irányult, melyeknek természettani tulajdonai ez által napról napra világosabb színbe állíttattak. Beudant, Nikol, Cotta, Brewster, Senft, Scherer, Descloiseau, Göppert, Kenngott és sok más jeles természetbúvár tette közzé e téren vizsgálatainak eredményét. A természetes átlátszó ásványok után a mesterségesen átlátszókká tehető szervetlen testekhez is fordultak, vékony csiszolatokat készítvén a homályos ásványokból, kövületekből, különösen a kövidt fákból és a kőzetekből, ezek is áttetszőkké lettek s alkalmasakká váltak a görcsövi vizsgár 1.