Dr. Thanhoffer Lajos: Adatok a zsirfelszivódáshoz s a vékonybél bolyhok szöveti szerkezetéhez (Értekezések a természettudományok köréből, 3/10., 1873)

I. TÖRTÉNELMI RÉSZ. Hunié (Allgem. Anat. p. 230.) Orvhy és Delafond (com­­ptes rendus de l’Acad. 1843.) a bolyhok felhámsejtjein profil­ban látszó fénylő szegélyt írtak le. Henle ezt a sejtkártya szilárdulásaként tekinti, Kölliker (régibb művében) e szegély bél üreg felé néző szélét diffusio utján felemelődött sejthártyaként irta le, s azt állította, hogy e közt meg a sejtbennék közt folyadék fog­laltatnék, s ez s a fölötte levő határoló sejthártya hozná létre a fénylő sejtszegélyt. Donders (Nederl. Lancet. 3. Serre II. 548. I.) Henle nézetének hódolt. Brücke (Denkschriften der math. naturw. Klasse d. k. Acad. der wissen. zu Wien VI. Bd. 9. Dec. 1859), ki egy megvastagodott hártya jelenlétét a sejtek alapi végén az élettani kívánalmakkal megegyeztethetőnek nem tartott, azon véleményben volt, hogy a boholy felhámsejtek alapi végt­kön nyíltak, s a szegély nem egyéb, mint a kitóduló nyálkás sejtbennek. Azt állította továbbá, hogy a sejtek boholyszö­­vet felé néző csúcsos végükön szintén kis nyílással bírnak, s ez­által a boholy­szövet hézagaival s ezek folytán a boholy köz­ponti tápnyaüregével állanak összefüggésben; e szerint a zsirszemcsék belenyomatnak a nyilt sejtbe, ennek végnyilá­­sán át bejuthatnak a boholy szövet hézagaiba s innen endosmo­­sis következtében a boholy tápnya üregébe; végre Brücke azt vélte, hogy a boholy központi tápnyaü­rege nem egyéb, mint szövethézag, mely legfeljebb a sejtváladékok szilárdu­­lása által képzett finom alkatnélkü­li fallal volna határolva. AKAD. ÉRTÉK. A TERMÉSZETTUD. KÖRÉBŐL, 1872. 1

Next