Dr. Thanhoffer Lajos: Adatok a zsirfelszivódáshoz s a vékonybél bolyhok szöveti szerkezetéhez (Értekezések a természettudományok köréből, 3/10., 1873)
I. TÖRTÉNELMI RÉSZ. Hunié (Allgem. Anat. p. 230.) Orvhy és Delafond (comptes rendus de l’Acad. 1843.) a bolyhok felhámsejtjein profilban látszó fénylő szegélyt írtak le. Henle ezt a sejtkártya szilárdulásaként tekinti, Kölliker (régibb művében) e szegély bél üreg felé néző szélét diffusio utján felemelődött sejthártyaként irta le, s azt állította, hogy e közt meg a sejtbennék közt folyadék foglaltatnék, s ez s a fölötte levő határoló sejthártya hozná létre a fénylő sejtszegélyt. Donders (Nederl. Lancet. 3. Serre II. 548. I.) Henle nézetének hódolt. Brücke (Denkschriften der math. naturw. Klasse d. k. Acad. der wissen. zu Wien VI. Bd. 9. Dec. 1859), ki egy megvastagodott hártya jelenlétét a sejtek alapi végén az élettani kívánalmakkal megegyeztethetőnek nem tartott, azon véleményben volt, hogy a boholy felhámsejtek alapi végtkön nyíltak, s a szegély nem egyéb, mint a kitóduló nyálkás sejtbennek. Azt állította továbbá, hogy a sejtek boholyszövet felé néző csúcsos végükön szintén kis nyílással bírnak, s ezáltal a boholyszövet hézagaival s ezek folytán a boholy központi tápnyaüregével állanak összefüggésben; e szerint a zsirszemcsék belenyomatnak a nyilt sejtbe, ennek végnyilásán át bejuthatnak a boholy szövet hézagaiba s innen endosmosis következtében a boholy tápnya üregébe; végre Brücke azt vélte, hogy a boholy központi tápnyaürege nem egyéb, mint szövethézag, mely legfeljebb a sejtváladékok szilárdulása által képzett finom alkatnélküli fallal volna határolva. AKAD. ÉRTÉK. A TERMÉSZETTUD. KÖRÉBŐL, 1872. 1