Lenhossék József: Hyrtl corrosio-anatomiája (Értekezések a természettudományok köréből, 4/4., 1874)

HYBTL CORROSIO-ANATOMIÁJA. LENHOSSÉK JÓZSEF, r. tagtól. (Felolvasta a Ш. osztály ülésén 1873. junius 23.) Mint tudva van, az 1642-ben Harver Vilmos által tör­tént fölfedezés nyomán, a szív az emlő állatoknál — melyekhez az ember is tartozik — a központi szivattyú a vér­keringés számára*), honnan központfutó irányban az üterek men­nek ki, melyek folytonos elágazásaik által annyira megkiseb­bednek, hogy végre szabad szemmel ki nem vehetők, a­mig a visszérgyökök eredetei megfordítva, szabad szemmel csak akkor láthatók, ha átmérőjük legalább Vio m.m. éri el, hogy így lassan kint új visszérgyökök fölvevése által erősítve, köz­pontfutó irányban a szívhez érjenek. Az üterek vége és visszerek kezdete között fekvő, sza­bad szemmel ki nem vehető finom edényháló, — mely hajszál rendszer név alatt ismeretes, — csak később, miután Schk­am­­merdam János az egyszerű górcsőt feltalálta, 1661-ben Mal­pighi Frigyes által fedeztetett föl**), és később Leeb­enhoeck Antal által még határozottabban mutattatott ki. ***) Az üzerek és visszerek elágazásainak előállítása egészen a mai napig a Ruysch Frigyes által életbe léptetett befecsken­dezési módszer alapján történt, tudniillik: megfestett rögtön megmeredő anyag segítségével ; mi­által azonban csak a fe­lületes vagy hártyákban lefutó edények előállítása volt le­hetséges; úgy másrészt a hajszál edényrendszert csakis *) Harvei IF. Exercitatio anatomies de motu cordis et sanguinis in aniinalibus. Francofurti. 1642. 4-to. ") Malpighi M. Epistola de pulmonibus. Opera selects. Londini. 1661. 4-to. ***) Leeicenhoeck A. Ulcio antiquitatis in sanguinis circulationem. Pataviae. 1690. 4-to. M. T. AKAD, ÉRTEK. A TERMÉSZETTUD. KÖRÉBŐL, 1873.1

Next