Piribauer Alajos: A knyahinai meteorkő mennyileges vegyelemzése (Értekezések a természettudományok köréből, 6/6., 1875)
Ezen meteorkő Dr. Szabó József egyetemi tanár úr által megvizsgáltatván, következőleg írja le e kő belsejét : Áll többféle ásványok halmazából, melyek egészen egyaránt oszolvák el, a legkisebb mint a legnagyobb önálló kőpéldányban. Az uralkodó ásványok között, három kőkinézésű és kettő fémkinézésű. Amazok között egy fehér, egy barna, egy szürke és ez a túlnyomó. A fémkinézésűek között egy sárga és egy vasszínű. Könnyen felismerhetni a fémvasat és vaskéneget. A főtömeg kőásványok szemcsés elegye és ezen ásványok földpátok és kovássavas magnesiák. Legnagyobb hasonlatossággal bir hozzá mely Mező- Madarason (Erdély) 1854. sept. 4-én és az, mely 1757. febr. 28-án Indiában, Parnallé mellett hullott. Sűrűsége 33 és 35 között változik, minthogy a fémásványok nincsenek egyenlő arányban eloszolva. Tartozik a vasas meteorkövek osztályába, színe tarka. Szövetére nézve porphirdad, azaz : egy kékesszürke alapanyagból, fehér, barna és fekete kőásványok válnak ki.*) A meteorkövet vegyelemzés alá vevén, előbb a rendelkezésre állott anyag porrá töretett és ezután achát mozsárban a legfinomabbra dörzsöltetett. Itt azonban akadályt képeztek, némely keményebb vasrészecskék, melyek a törésnél laposra nyomattak. Hogy az anyag egyneműsége ne változzék, mágnes segítségével ezen fémvas-részecskék a finom porrá tört *) Az esés közelebbi viszonyairól »Metedkő-hullás Ung megyében Knyasimán 1866. junius 9. Szabó Józseftől.« M. T. Ak. 1867. január 31. tartott ünnepélyes közízlésének hivatalos tárgyai. M. TUD. AKAD. ÉRTEKEZ. A TERMÉSZETTUD. KÖRÉBŐL. 1875.