Dr. Koch Antal: A kőzetek tanulmányozásának módszerei (Értekezések a természettudományok köréből, 6/11., 1876)

4 DR. KOCH ANTAL: Makroscópos vizsgálat. A kőzetvizsgálatnál első teendő szabad- vagy legfeljebb kézi nagyítóval (loupe) felfegyverkezett szemmel vizsgálni a kőzetnek ásványos összetételét és némely külső tulajdonsá­gait, a. m. a színt, fényt, a szövetet, az üdeség vagy mállott állapotnak különböző fokait, a rendes vagy a módosult álla­potot, a törési lap minőségét. A kőzetnek k­e­m­é­n­y­s­é­g­é­t, szívósságát legjobban azon ellenállásból ítélhetni meg, melyet az a kalapácscsal való idomításnál és a vékony csi­szolatok készítésénél gyakorol. Mölil ") volt az első, ki te­kintettel az utóbbira, határozottabban igyekezett a kőzetek keménységi fokozatát megállapítani, s miként Mohs az ásvá­nyokra nézve, tíz fokot állított fel. A gyakorlatban — t. i. a csiszolásnál — azt tapasztaltam azonban, hogy ezen kemény­ségi fokozat használata nem oly egyszerű, miként az ásvá­nyoknál a Mohs-féle, hogy a kőzetek jellegzésére nézve ko­rántsem bír megfelelő fontossággal s így sokkal biztosabban vezet célhoz és teljesen kielégítő, ha a kőzet keménységi és szilárdsági fokát néhány szóval leírjuk. Fontos azonban a kőzetek tömö­tts­égének meg­határozása, mert a tömöttségből — miként ismeretes előttünk — következtetni lehet már a kőzetek viszonyos savanyú vagy tlos voltára, gyakran az összetevő ásványok minőségére és mennyiségére is, s különösen igen jól lehet egy hegycsoport­nak főbb kőzetváltozatait, ha kislemre egészen hasonlók is, ezen tulajdonságnál fogva megkülönböztetni. így a sz­-endre­­visegrádi hegycsoport trachytjai három éles csoportra külö­nülnek tömöttségük szerint, a­mely csoportok — a­mint ké­sőbb látni fogjuk — teljesen megfelelnek az ásványos összeté­tel és a vegyszerkezet természetes typusainak, a­melyeket savanyú (acidikus), rendes (normális)­ és alos (basi­­kus) trachytnak fogok nevezni. Ugyanis : a) A savanyú trachytok (68,63 — 65.36% SiON-val) tömöttségeinek határai: 2’36 — 2'58, s a középtö- *) *) Mikrominei-alogische Mittheilungen. Jahrb. f. Mineral, u. Geol. 1873. 444 1.

Next