Galgóczy Károly: Emlékbeszéd Balla Károly lev. tag. felett (Értekezések a természettudományok köréből, 9/7., 1879)
EMLÉKBESZÉD BÁLLA KÁROLY LET. TAG FELETT. GALGÓCZY KÁROLYTÓL. Pótharasztja pusztán, az úgynevezett Balta major mögött, magános homok-domb alatt, hová előbb két testvérjét és négy gyermekét temette, öt év óta nyugosznak elhunyt társunk, Bálla Károly hamvai. 81 éves vénséget engedett a sors neki. E hosszú idő alatt valóban nem volt tevéketlen. Tett az emberiségért, tett, igyekezett tenni a tudományért mindenkor annyit, amennyi tőle tellett. Megérdemli, hogy, habár némi időhaladék után is, köztünk emlékét megújítsuk. Született 1792. ápril 2-án Pest megyében Nagy-Kőrösön, ahol atyja Zsigmond közbirtokos volt. Iskoláit itt kezdő. 1810-ben a pesti egyetem joghallgatói közé lépett, hol 3 év alatt végezvén a jogi pályát, 1813-ban királyi táblai jegyzővé esküdött fel. 1814-ben írnok lett Pestmegyénél; 1816-ban ugyanott kiadóvá mozdíttatott elő, egyszersmind tiszteletbeli esküdtté neveztetvén ki. 1818-ban megyei kapitánynyá választatott. Ugyanakkor Nógrád és Tolnamegye táblabirósággal tisztelték meg. Már ifjúságában elkezdett az irodalommal, különösen a költészet terén foglalkozni. Legelső dolgozatai 1817-ben a Tudományos gyűjteményben jelentek meg. Azután hoztak tőle dolgozatokat a Hasznos mulatságok, Aspasia, Hebe, Urania a Szépliteraturai ajándék (a Tudományos gyűjtemény melléklete) a Társalkodó (a Jelenkor melléklete) stb. Önálló munkakép pedig 1825-ben »Zsebtükör« czím alatt versei füzetét, 1826-ban »Hős regék a magyar előidőből« czim alatt, Kisfaludy Sándor modorában irt regéit adta ki. Tevékeny részt M. T. ЛК. Ért. , TERM. TUD. KÖRÉBŐL, 1879. IX. K. 7. sz. 1*