Kerpely Antal: Az aczél megkülönböztető jelei (Értekezések a természettudományok köréből, 9/11., 1879)
AZ ACZÉL MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELEI. (Indított tömecsű állapot, meleg törőpróba.) Az aczél, mely a vaskohászati termelvények legértékesebbike, benső állapotára nézve sokféle minőségbeli eltérést mutat, amint az újabb időben létrejött számos, majd kisebb, majd nagyobb mértékben tökéletes eljárások egyike vagy másika szerint készült. Például a különféle folyt aczélfajták, melyek kitűnő tulajdonságaiknál fogva általában megérdemlik az aczél elnevezést, és az aczélt a legtöbb esetben kitűnő eredménynyel pótolják is, szorosan véve mégsem mondhatók mindig annak, amit a technikában régi időktől fogva „öntő-aczél” alatt érteni szoktak. Másrészt, tekintve a folytaczél egyneműségét (homogenitását), ezt távolról sem közelíti meg a frisstűzaczél vagy kavart aczél. Hogy a vas vagy aczélnak alkalmas voltát bizonyos czélra, vagy minőségbeli állapotát egyáltalán kipuhatoljuk, szakító-, nyújtó-, vagy rugalmassági próbákhoz szoktunk folyamodni, vagy empyricus után kovácsoló, forrasztó, edző, hajlító, lyukasztó vagy ütőpróbákat véghez vinni. Kétséget nem szenved, hogy ily vizsgálati próbákkal biztos felvilágosítást nyerünk az illető anyag jó vagy kevesbbé jó minőségéről, (magatartásáról) és törőpróbákból gyakran helyes következtetést lehet vonni a homogenitásra is; de amint alkalmunk lesz meggyőződni, e próbák minden esetben mégsem eléggé biztosak, mert nem engednek eléggé mély betekintést a megvizsgált anyag belső természetébe. És épen e pontra nézve: az aczél töretéből a homogenitásra következ M. T. AKAD. ÉRTEK. A TERM. TUD. KÖRÉRŐL, 1879. IX. 2. 11. SZ. 1