Kerpely Antal: Az aczél megkülönböztető jelei (Értekezések a természettudományok köréből, 9/11., 1879)

AZ ACZÉL MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JELEI. (Indított tömecsű­ állapot, meleg törő­próba.) Az aczél, mely a vaskohászati termelvények legértéke­­sebbike, benső állapotára nézve sokféle minőségbeli eltérést mutat, a­mint az újabb időben létrejött számos, majd kisebb, majd nagyobb mértékben tökéletes eljárások egyike vagy má­sika szerint készült. Például a különféle folyt­ aczélfajták, me­lyek kitűnő tulajdonságaiknál fogva általában megérdemlik az aczél elnevezést, és az aczélt a legtöbb esetben kitűnő ered­ménynyel pótolják is, szorosan véve mégsem mondhatók min­dig annak, a­mit a technikában régi időktől fogva „öntő-aczél” alatt érteni szoktak. Másrészt, tekintve a folytaczél egynemű­ségét (homogenitását), ezt távolról sem közelíti meg a friss­­tűzaczél vagy kavart aczél. Hogy a vas vagy aczélnak alkalmas voltát bizonyos czélra, vagy minőségbeli állapotát egyáltalán kipuhatoljuk, szakító-, nyújtó-, vagy rugalmassági próbákhoz szoktunk fo­lyamodni, vagy empyricus után kovácsoló, forrasztó, edző, haj­lító, lyukasztó vagy ütőpróbákat véghez vinni. Kétséget nem szenved, hogy ily vizsgálati próbákkal biztos felvilágosítást nyerünk az illető anyag jó vagy kevesbbé jó minőségéről, (magatartásáról) és törőpróbákból gyakran helyes következtetést lehet vonni a homogenitásra is; de a­mint alkalmunk lesz meggyőződni, e próbák minden esetben még­sem eléggé biztosak, mert nem engednek eléggé mély be­tekintést a megvizsgált anyag belső természetébe. És épen e pontra nézve: az aczél töretéből a homogenitásra következ­ M. T. AKAD. ÉRTEK. A TERM. TUD. KÖRÉRŐL, 1879. IX. 2. 1­1. SZ. 1

Next