Deák Farkas: Gróf Wass Samu emlékezete (Értekezések a természettudományok köréből, 10/2., 1880)
GRÓF WASS SAMU EMLÉKEZETE. 5 már gyermek korában. Samu a tanulásban és szívjóságban volt kitűnő. A két urfinak volt egy közös kortársa és barátja a császárii molnárnak Obrezse nevű fia, ki velük volt minden csintalanságban. Tizenkét éves korukban történt, hogy egy alkalommal Miklós urfi Obrezse czimborával valami roskatag csónakon beevezett a nádasok közé a mélyebb vizekre, hogy a balfogó kosarakat egymás után megvizsgálgassák ; náddal s szalmatekercsekkel toldozott csónakjuk azonban kilyukad, a víz kezd betódulni s a csónak sülyedni, volt aztán ijedtség és kiáltozás. Samu a partról egy hasonló rész lélekvesztőbe ült, bámulatos gyorsasággal a más kettőhöz evezett s előbb bátyját tette partra s aztán Obrezsát szabadította ki az ép elsülyedő csónakból, mit az idős emberek most, 50 év után is, lelkesülten beszélnek el az új nemzedéknek. Amint az első gyermekkornak vége lett, Samut, ki tanulni nagyon szeretett, beadták a kolozsvári lyceumba. Nyolcz évig volt e jeles intézet tagja s minden évben a legkitűnőbb tanulók, az úgynevezett első eminensek közt foglalt helyet, tanuló társai közt nagyon népszerű volt s bámulatos könnyűséggel tanulta a nyelveket ; már az iskolában a magyaron s oláhon kivül, jól tudott latinul, francziául és németül ; a természettudományok iránt is nagy rokonszenvet mutatott s ezeken kivűl a testi ügyességekben tüntette ki magát, a szünidőket többnyire Császáriban s Czegéden töltötte ; 1832-ben pedig felhasználva s pár héttel meg is toldva a nyári szünidőt, elutazott az Al-Duna vidékére, hol a sokkal tüzesebb véralkatu testvérbátyja, Miklós, akkor huszár-hadnagy volt. Nehány hetet ott az ifjú tisztek társaságában s a vidék megismerésével töltvén, megtanult szerbül, s aztán útját folytatva, elment Triesztbe, Velenczébe, Milánóba, bejárta Belső-Olaszországot s Tirolon keresztül jött haza, folyékonyan beszélvén az olasz nyelvet, tanulságos útijegyzeteket írván, melyet barátai lemásoltak, s később, mint útikalauzt használtak , és ez utjának nagy részét gyalog tette meg. E század második negyedében az erdélyi főrangú ifjúság sok tekintetben ki kezdett emelkedni semmittevéséből s csupán gyönyört hajhászó léhaságaiból. A franczia háborúk megszűnése után 1814-től fogva 1830-ig egész Európát elfog.