Balló Mátyás: A víz-elvonó tetek behatásáról a kámforsavra és amidjaira (Értekezések a természettudományok köréből, 10/5., 1880)
4 BALLÓ MÁTYÁS. I. Kísérlet. Az előadott okoknál fogva, közönyös volt reám nézve, vájjon a kámforsavanhydrid és ammóniákból, a kámforsavamidja, aminsava vagy csupán ammóniumsója képződik-e, s e miatt a víz tökéletes távoltartására nem nagy gond fordíttatott. Az anhydrid 95°/C alkoholos oldata melegíttetvén, ammóniák — mely két mészhenger segélyével száríttatott — vezettetett belé, mindaddig, míg a folyadék huzamosabb állás után is ammóniák szagot mutatott. Ekkor az oldat bepárologtatása után egy szörp maradt vissza, mely csak több heti állás után merevült jegeczes tömeggé. A tömegnek csak ez állapotban lehetett légény tartalmát meghatározni, csak 6'38°/C-ot tartalmazott abból. A kámforsavanhydridja tehát ily körülmények között részben változott át, vagy a kámforaminsav vagy a kámforsavammonium sójává. A tömeg vízben oldatott s ebből csaknem légenyment jegeczek váltak ki, melyekben : 60-01 °/C szén és 821 ° hydrogén találtatott. Ezek e szerint nem voltak egyebek, mint kámforsavhydrát-jegeczek. Ez eljárás szerint az alkohol csekély víztartalma folytán amid nem képződött. Az említett szörpszerű test egy része, még mielőtt jegeczedni kezdett volna, vizelvonó anyagokkal kezeltetett ; ezek behatása alkalmával sejthettem, hogy az anhydridből és ammóniákból viz jelenlétében csak hydrat, illetőleg annak tudvalevőleg könnyen bomló ammoniumsója képeztetett. — Midőn e szörp körülbelül 8—10-szer annyi megolvasztott zinkchloriddal lepárlásnak vettetett alá, már körülbelül 150° C.-nál habzás mellett kezdődött a behatás. Tetemes gázfejlődés mellett víz, s ezen úszó, sárgás, sajátszerű szagú olaj első része párolódott át ; az említett olaj másik része nagyon lassan s tetemesen magasabb hőmérsék mellett volt nyerhető, a már többé nem habzó tömegből. A hőmérsék 300° C-ra emelkedvén, a lepárlás megszakasztatott. A vegyhatás kezdetén elillanó gáz egyenlő térfogatú