Klein Gyula és Szabó Ferencz: A vadgesztenye gyöereinek ismeretéhez (Értekezések a természettudományok köréből, 10/6., 1880)

A VADGESZTENYE GYÖKEREINEK ISMERETÉHEZ. Klein Gyula és Szab­ó Ferencztől. Közli ZE:Klein G­ 3T­ xla.. Az 1878. év tavaszán a vadgesztenye (Aesculus Hippo­­castanum L.) több magját csíráztattam és egyiket oly üvegbe helyeztem el, min­t a jáczint vízben való kihajtására gyakran használnak, és pedig úgy, hogy csupán a már néhány c­enti­­méter hosszú gyökérke ért a vízbe. A használt víz az itteni vízvezetékből vétetett és idegen anyagokat nem tartalmazott, csak néhány zöld moszát szál tétetett bele azon czélból, hogy a víz hosszabb ideig frissen tartassák és hogy a gyökérnek a szükséges oxygen szolgáltassék. Az üveg a kicsirázott növény­kével a délelőtti nap által ért ablakon állott és így a gyöke­reket is direct napfény érte. A megkezdett csírázás vízben rendesen folyt le : a főgyö­kér erősen megnyúlt és számos oldalgyökeret hajtott ; a szár 26 cm-re nőtt ki és több, rendesen kifejlődött levelet viselt. Egész nyáron át a fiatal fácska változatlanul maradt és meg­jegyzendő, hogy vize, melyben gyökerei álltak, csak ritkán lett változtatva. Szeptember vége felé a fácska gyökerei, csúcsaiktól kezdve lassan pusztulásnak indultak, úgy hogy november ele­jén a fő- és elsőrendű mellék­gyökerekből legfeljebb 10—15 cm. hosszú részek maradtak fenn. Ezzel együtt a levelek is megsárgultak és lehullottak. A mellékgyökerek fenmaradt részein ezután 1 — 3 mm. hosszés, előbb fehérszínű, később megbarnu­ló dudorszerű kinövések tűntek elő, melyek látszólag szabálytalan elosztást M. T. AK. ÉRTEK. A TERMÉSZETTUD. KÖRÉBŐL. 1880. X. K. 6. SZ. 1.

Next