Dr. Borbás Vincze: Az Aquilegiák rendszere és földrajzi elterjedése (Értekezések a természettudományok köréből, 12/6., 1882)
ÉRTEKEZÉSEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. A III. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL SZERKESZTI SZABÓ JÓZSEF OSZTÁLYTITKÁR. Az Aquilegiák rendszere és földrajzi elterjedése. (Systema et area Aquilegiarum geographica.) Dr. BORBÁS VINCZE tr.-tól. Az Aquilecsiák (harangláb, csamoly) kedves kerti növények. E szép virágokat az utazók a föld különböző részeiből elterjesztették az európai botanikus kertekben s mivel e növénynemnek nagy a hajlandósága újabb alakokat vagy fajvegyületek*) képzésére, némely kertekben vagy gyűjteményekben annyi alakjuk van, hogy azokat nem egykönnyen lehet áttekinteni. Nehezíti ezt az irodalmi adatok szétszórtsága is. Még az európai fajok és alakok felől is csak legújabban oszladoznak el a téves vélemények. Bár Morten Ch. 1853. júliusban kiadta az Aquilecsiák monographdájának töredékét,2) mégis ugyanazon évben Schott H.3) négy, általában elismert faj leírásával törte meg az európai Aquilecjiák ismeretében uralkodó zavarokat. Hogy még az európai Aquilecjiák systémája sincs kimerítve, bizonysága az, hogy az 1875-ben és 1878-ban megjelent monographicus munkák nyomában az európai Aquilecjiák legdélnyugatibb határáról, a spanyol félszigetről, Willkomm 4) 1880-ban még két új alakot irt le, s ugyanazon évben Freyn J., továbbá Levier és Theresche még egygyel-egygyel gyarapították ugyanazon földről az Aquilecsiák számát. *) Koelreuter : Nov. Acta Acad. sc. imp. Petrop. 1785. III. —• Gärtner : Versuche und Beobachtungen über Bastarderzeugung. 2) Belgique Horticole, Liège 1853, 1-re livraison 4 e. année Juillet. p. 1—11. 3) Verhandl. des zool.-hot. Vereins in Wien. 1853, p. 125—130. 4) Prodromus Fl. Hisp. III. p. 965—966. M. T. AK. ÉRT. A TERM. TUD. KÖRÉBŐL. 1882. XII. 2. 6. SZ.1