Mocsáry Sándor: Európai és másföldi új hártyaröpűek (Értekezések a természettudományok köréből, 13/11., 1883)
2 MOCSÁRY SÁNDOR: Abiae muticae Thoms. (Hymenoptera Scandinaviae. Tom. 1. 1871. pag. 28. n. B.) valde similis esse videtur; sed antennarum articulo sexto distincte Inarticulato, pronoto et scutello aeneo-splendentibus, mesonoto subtilissime coriaceo, abdominis segmentis dorsalibus aeneo-splendentibus, haud cupreo-orichalceis, praecipue distincta. In Hungária meridionali ad thermas Herculis sacras Mehadienses anno 1881. circa finem Aprilis a Joanne Pável, Musaei Nationalis Hungarici collectore, detecta. Homályosan bronszszínű-fekete, sűrű fekete-szőrös ; szájvédője, homloka a csápok fölött, fejtetője és halántékai zöldesbronszszínűek ; csápjai feketék, a hatodik íz jól láthatóan kéttagú ; szájvédője és rágói rőtszurok-színűek ; előtorjának a háta és a pajzs fényes-bronszszínűek, sűrűn és kissé redősen finomul pontozottak, középtorjának a háta fénytelen, igen finomul bőrszerű ; végtestének hátszelvényei fényes-bronszszínűek, igen sűrűn és finomúl kissé redősen pontozottak, selymes pelyhes szőrűek, de oldalain és a három első szelvény közepén a hoszszabb szőrözet fekete, ezek a középen enyészetes omlóval ellátottak, a 4—6 selymesfekete molyhos négyszögű teret ékesíti, jól láthatóan ormósak, az ormó hátul kurtított, hasának szelvényei feketék, fénytelenek, végeiken keskenyen fehér szegélyűek , combjai homályosan bronszszínű-feketék, a térdek, lábszárak és a kacsák halványsárgák, karmai fogatlanok , szárnyai átlátszók, szivárványszínbe játszók, tövön feketék, ereik szennysárgák, a felsőké végeik felé füstösek, ennek sejtjei közül : a szegélysejt, az első és a harmadik korongsejt, a második sugársejt és a könyöksejtek barnásak, a jegy szennysárga, tövön barnás. —o71 ; hossza 10 mm. Az Acia mutica-hoz igen hasonlónak lenni látszatik , de csápjának hatodik íze jól láthatóan kéttagú, torjának előháta és a pajzs fényes-bronszszínűek, középháta igen finomul bőrszerű, végtestének hátszelvényei fényes-bronszszínűek, nem pedig rezes-sárgarézszínűek. Mehádia mellett, a Pojana Museroni nevű hegyen, 1881. április 29-én Pável János, a Nemzeti Múzeum gyűjtője fedezte fel.