Szádeczky Gyula: A magyarországi obsidiánok különös tekintettel geologiai viszonyaikra (Értekezések a természettudományok köréből, 16/6., 1887)
ÉRTEKEZÉSEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TŰZ. AKADÉMIA. A III. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL SZERKESZTI A JÁNTDÉK szabó JÓZSEF JANTUS JÁNOS OSZTÁLYTITKÁR. hagyatékiból. A MAGYARORSZÁGI OBSIDIANOK, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL GEOLÓGIAI VISZONYAIKRA. A szöveg közé nyomott 4 fametszvénynyel. (Készült a budapesti tud. egyetem mineralogiai s petrografiai intézetében.) Szádeczky Gyula egyetemi tanársegédtől. (Bemutatta az osztály ülésén 1886. február 15. Szabó J. r. t.) Az Obsidián azon kötetek közé tartozik, a melyek mindjárt az első tekintetre lekötik a figyelmet. Ott, ahol az Obsidián előfordul, a köznép is nagyon jól megkülönbözteti a többi «ко»-től és vidékek szerint más és más jellemző névvel látja el. A rómaiak is ismerték: fényűzési czikkeket,dísztárgyakat, gyújtóüvegeket, ivócsészéket készítettek belőle. «Gemmas multi ex eoraciunt» írja róla C. Plinius secundus az ő Naturális história NXXVI. könyvében. Szerinte Obsius nevű római hozta legelőször Aethiopiából. *) Ugyancsak az ő leírásából tudjuk, hogy Augustus császár 4 Obsidiánból készült elefántot állíttatott föl Concordia templomában. Theophrates is említi (25. §.), ő Aurapatoc-nak nevezi a Lippári szigetek után, hol manapság is nagy mennyiségben fordul elő. A Horzsakővel való összefüggését már e régi író egészen hűen írja le. Anthrakion az Obsidiánt tükör gyanánt használta. Csiszolva valóban olyan szép, hogy a természetbarátok most is szívesen használják papirnehezéknek. *) «Lapis, quem in Aethiopia invenit Obsius, nigerrimi coloris». M. T. AK. ÉRT. A TERMÉSZETTHP. KÖRÉBŐL. 188Г». XVI. K. 6. 87.*