Klein Gyula: A modern növénytan törekvései (Értekezések a természettudományok köréből, 19/4., 1889)

és KLEIN GYULA­ döntött, hogy már régebben vártam a kedvező alkalomra, hogy a növénytan jelenlegi állását fejtegethessem, mivel gyakrabban kell tapasztalnom, hogy a növénytan feladataira és törekvé­seire nézve, néha még a szakkörökben is, igen téves és ferde felfogás uralkodik, így nem ritkán hallani, hogy a növénytan — a természet­rajz többi ágával együtt — tiszta leíró tudomány,1) *)s a bota­nikust, a nagy közönség, valamint sok szakember, még ma is nem tudja magának máskép képzelni, mint a­ki, zöld szelenczével és mappával fölfegyverkezve, bejár hegyet, völgyet, gyűjti és szárítja a növényeket s névvel ellátva nagy herbáriumokba rakja össze. Ilyen felfogásból kiindulva természetesen az, a­ki dolgozó szobájában ül, a­ki még a legritkább növényt is összevagdalja és mikroszkóppal vizsgálja, de különben növényeket nem gyűjt, nem lehet botanikus. A növénytan ilyetén való felfogásának magyarázatát e tudomány fejlődéstörténetében találjuk. E czélból Linné ide­jére (1707—1778) kell visszamennünk, s vizsgálnunk kell azon befolyást, melyet Linné a növénytan terén gyakorolt, s mely úgy a maga korára, mint a későbbi korra is kihatott. «Linnét —mondja Sachs**) — rendesen a leíró természet­­tudomány reformátorának nevezik, s így azt a véleményt feje­zik ki, hogy vele tudományunk történetében egészen új fejlődés indul meg, olyformán, mint a­hogy Copernicus-sal új astro­­nómia, Galilai-vel új fizika kezdődött, Linné történelmi ál­lásának ilyképen való felfogását azonban, legalább a­meny­nyire fő­ szakmájára, a növénytanra vonatkozik, csak az táplál­hatja, a­ki Caesalpin, Jungius, Pay, Parin munkáit nem ismeri vagy a Linné theoretikus műveiben nagy számban előforduló idézéseket nem veszi figyelembe. Linné inkább az utolsó tagja az épen említett férfiak által jelképezett fejlődési sor­nak ; linné egész látóköre, nézeteinek egész tartalma ugyanaz ; ama kornak alap tévedéseit Linné szintén osztja, sőt lényege­sen hozzájárult, hogy a XIX-ik századig fenmaradtak. Azon *) A számok az érték, végén levő jegyzetekre vonatkoznak. **) Sachs Geschichte der Botanik etc. München, 1875, 85. lap.

Next