Than Károly: Az ásványvizeknek chemiai constituciójáról és összehasonlításáról (Értekezések a természettudományok köréből, 20/2., 1890)

­ THAN KÁROLY­ azt a kérdést tanulmányozta, hogy" a növénysejthártya miféle szerepet játszik a sejtben foglalt sóoldatoknak és a talajból fel­szívott víznek kicserélődésére. Kísérletei közben az találta, hogy mesterségesen oly hártyákat lehet csinálni, a­melyek magát a vizet osmom­ útján könnyen, de a vízben oldott anyagoknak leg­kisebb nyomát sem eresztik át. Hűen mesterséges hártya áll elő, ha likacsos agyagedényt, a­milyeneket az elektromos elemeknél szoktak használni, hígított rézsulfát oldattal tele­öntünk és azután azt vérlugsó oldatába álltjuk. A két oldalról beható sók oldatai az agyagedény likacsos anyagának belsejében találkozván, ott vegyírtés útján az oldhatatlan rézferrocyanid csapadéka finom hártya alakjában áll elő. Az agyagedénynek szerepe itt abban áll, hogy­ szilárd anyaga a finom csapadékhártyát a feszítő erők elle­nében sikeresen megvédje. Már régen tudták, hogy a hártyák némely folyadékokat és a bennük oldott anyagokat különböző sebességgel eresztik át magukon. Azonban hogy olyan hártyák is léteznek mint az épen említett, a­melyek a folyadékot könnyen áteresztik, de a feloldott anyagot egyáltalában nem eresztik át, egészen új tény, és ezeket félig áteresztő hártyáknál­ (hemiper­­meabilis) nevezték el. Ha az ilyen félig áteresztő edényt, valami anyagnak például a nádczukornak oldatával csordultig meg­töltjük, nyílását dugóval, melybe manométer van illesztve, úgy zárjuk el, hogy semmi levegő ne maradjon benne, és most tiszta vízbe állítjuk, ekkor a külső víz osmosis útján bele­hatol az edénybe és az oldatot kissé meghigítja. A szilárd falú edényben ennélfogva lassan kint nyomásnövekedés áll elő, a­mely atmo­­spbálákig emelkedhetik, mikorra maximumát elérte és evvel együtt az egyensúly beállott. Ezt a nyomást a manométeren mérjük le, és ozmotikus nyomásnak nevezzük. E nyomásnak az eredete kezdetben érthetetlennek látszott, mert nem volt fel­fogható, hogy’ ha a víz behatol az edénybe, az ettől növekedő nyomás befolyása alatt, miért nem szoríttatik az edény falain kifelé is, minthogy ez a vizet átereszti. A jelenség magyarázatára Van t'Hoff azt a szerencsés hypothesist állította fel, hog­y az osmotikus nyomás hasonló eredetű mint a gázoknak feszítőereje. Hypothesise szerint azt kell képzelnünk, hogy a híg oldatokban a folyadék részei, meg a feloldott részek haladó mozgásban van­nak és az edénynek falaihoz ütköznek. Ezek az ütközések épen 34

Next