Than Károly: Az ásványvizeknek chemiai constituciójáról és összehasonlításáról (Értekezések a természettudományok köréből, 20/2., 1890)
THAN KÁROLY azt a kérdést tanulmányozta, hogy" a növénysejthártya miféle szerepet játszik a sejtben foglalt sóoldatoknak és a talajból felszívott víznek kicserélődésére. Kísérletei közben az találta, hogy mesterségesen oly hártyákat lehet csinálni, amelyek magát a vizet osmom útján könnyen, de a vízben oldott anyagoknak legkisebb nyomát sem eresztik át. Hűen mesterséges hártya áll elő, ha likacsos agyagedényt, amilyeneket az elektromos elemeknél szoktak használni, hígított rézsulfát oldattal teleöntünk és azután azt vérlugsó oldatába álltjuk. A két oldalról beható sók oldatai az agyagedény likacsos anyagának belsejében találkozván, ott vegyírtés útján az oldhatatlan rézferrocyanid csapadéka finom hártya alakjában áll elő. Az agyagedénynek szerepe itt abban áll, hogy szilárd anyaga a finom csapadékhártyát a feszítő erők ellenében sikeresen megvédje. Már régen tudták, hogy a hártyák némely folyadékokat és a bennük oldott anyagokat különböző sebességgel eresztik át magukon. Azonban hogy olyan hártyák is léteznek mint az épen említett, amelyek a folyadékot könnyen áteresztik, de a feloldott anyagot egyáltalában nem eresztik át, egészen új tény, és ezeket félig áteresztő hártyáknál (hemipermeabilis) nevezték el. Ha az ilyen félig áteresztő edényt, valami anyagnak például a nádczukornak oldatával csordultig megtöltjük, nyílását dugóval, melybe manométer van illesztve, úgy zárjuk el, hogy semmi levegő ne maradjon benne, és most tiszta vízbe állítjuk, ekkor a külső víz osmosis útján belehatol az edénybe és az oldatot kissé meghigítja. A szilárd falú edényben ennélfogva lassan kint nyomásnövekedés áll elő, amely atmospbálákig emelkedhetik, mikorra maximumát elérte és evvel együtt az egyensúly beállott. Ezt a nyomást a manométeren mérjük le, és ozmotikus nyomásnak nevezzük. E nyomásnak az eredete kezdetben érthetetlennek látszott, mert nem volt felfogható, hogy’ ha a víz behatol az edénybe, az ettől növekedő nyomás befolyása alatt, miért nem szoríttatik az edény falain kifelé is, minthogy ez a vizet átereszti. A jelenség magyarázatára Van t'Hoff azt a szerencsés hypothesist állította fel, hogy az osmotikus nyomás hasonló eredetű mint a gázoknak feszítőereje. Hypothesise szerint azt kell képzelnünk, hogy a híg oldatokban a folyadék részei, meg a feloldott részek haladó mozgásban vannak és az edénynek falaihoz ütköznek. Ezek az ütközések épen 34