Dr. Szili Adolf: Egy érzéki megtévedés magyarázata (Értekezések a természettudományok köréből, 22/5., 1892)
2 DR. SZILI ADOLF. Első kísérletemet tudvalevőleg piros- és narancsszínen végeztem, melyekkel az ú. n. »lebegés« legkönnyebben idézhető elő, mert bizonyos okokból, melyekről későbben lesz szó, e színeknél a lebegésre tág tér nyílik. — Itt is első helyen szólok róluk, mert főkép az általuk adott eredmény magyarázata végett ejtettem meg többi kísérleteimet. Ez utóbbiak részben igen sajátságos, eddigelé ismeretlen tényeket derítettek föl. A legfontosabbakat ezek közül kimerítően fogom itt leírni oly sorrendben, mely egyszersmind a kívánt magyarázatra is czélszerű lesz. — Ezeken kívül még más kísérleteket is tettem, melyek részben a hozzájok fűzött negativ várakozást megerősítve, részben bizonyos positív várakozással ellentétben, eredménytelenek maradtak. Csak azokat fogom alkalom adtán megemlíteni, melyeknél e negatív nem lényegtelen. Minthogy a tünemények, melyekről itt szó lesz, a legtöbb esetben csak gyenge, mesterséges világításnál jutnak legjobban érvényre, az összes kísérleteket, noha ismételten különböző világításnál ejtettem meg, az egyöntetűség kedvéért azon eredmény után fogom leírni, melyet egy gyertyaszál világítása adott. Hogy a jelenség részleteit jobban lehessen megítélni, tanácsosnak tartottam részint kerek, részint szögletes, legalább Г5 cm. átmérőjű papírlapocskákat használni jelesül. E »lebegő« jegynek mind a két oldalán körülbelül 3 cmnyi vízszintes távolban még egy-egy kisebb control-jegy van, melynek lebegnie nem szabad, hanem ellenkezőleg azzal, hogy az alap mozgását jelzi, a középső jegy látszólagos mozgékonyságát annál feltűnőbbé teszi. E control-jegyek világos alapon legjobb, ha feketék, sötét alapon legjobb, ha fehérek. A következő kísérletekhez használt színek jelzésére a Helmholtz-féle színes papírok collectiójára hivatkozom, mely Jung heidelbergi mechanikusnál kapható ; itt a szín számához a forrás jelzésére »virágpapír« elnevezést fogok használni. Minthogy azonban némely fontos kísérletet oly színárnyalatokkal értem el, mineket a heidelbergi gyűjtemény nem tartalmaz, és Jung úr az alkalmazott szürkének man-