Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 7. (1942)
Tasnádi Nagy András: Ünnepi köszöntő
ÉSZAKI ROKONAINK VII. KÖTET BUDAPEST 1942 DECEMBER Ünnepi köszöntő. Irta és elmondta: Tasnádi Nagy András. Ezt az ünnepélyt, melyre ma itt finnek, észtek és magyarok egybesereglettünk, nem valamely ügyesen összehozott nemzetközi szerződés, nem valamely szövetségi paktum, nem egy diplomáciai siker, nem egy szakaszokba szedett megállapodás vagy egy jogilag szabályozott érdekszövetség méltatásának szenteljük. Ez az összejövetel ünnepe egy — gyökérszálaival — évezredekbe visszanyúló testvériségnek, ünnepe a szeretetnek és fi vérnek, ünnepe nem a számító hideg észnek, hanem a testvér-vér dobogtatta szíveknek, nem a rideg értelemnek, hanem a meleg érzelmeknek. . . Már ha ez így van, akkor meg fogják érteni és meg fogják bocsátani nekem, ha a finn-ugor testvériségre gondolva, s arról szólva, szubjektív momentumoknak hatása alá kerülök, ha testvériséget méltatva személyes élményeimnek és érzelmeimnek is hangot adok. Ő Nyáron múlt hat esztendeje, hogy az utolsó finn-ugor kongresszus alkalmából Észtországban, Tartuban, Tallinnban s Helsinkiben és Finnországban töltöttem pár hetet. E hetek benyomásai felejthetetlenül vésődtek bele elmémbe. Tartu ősi egyetemével, a kedves fogadtatás, melyben részünk volt, a lelkes hangulat,mely odáig fokozódott, hogy mikor elutaztunk, a vasútállomáson, a váróteremben s a perronon a katonazene hangjaira sok száz ember perdült táncra s az egyetemi hallgatóknak egy nagy csapata ült fel vonatunkra, hogy elkísérjen bennünket az ország fővárosába, Tallinnba, mindez kitörölhetetlenül él emlékezetemben. És Tallinn! Ez a szépséges város, sok évszázados épületeivel, hatalmas várfalaival, melyeknek ódon külső képe mögött a törvényhozás egészen modernül kiépített helyiségei rejtőznek, a városháza messze keletről ideálmodott minaretjével, azután a gyönyörű kikötő, honnan a szám a messzi finn partok felé kémlel. Lehet-e ezekből bármit is feledni? De nem csak a kép szép, mely a miliőt adja, hanem azon 1942. nov. 21-én a Finnugor néprokonsági ünnepélyen.