Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)

1871-11-08 / 42. szám

FIGYELŐ gombot, kiszabják a gyermekruhát, s míg tár­salognak, kezök sem hever, s ha értelmesek, egyszersmind nem szűnnek meg szerető, termé­szetes lények lenni. Ne ragadjátok ki hivatása szép köréből a természet legremekebb művét, itt fényt árasz­tanak szét, amott a világ legszebb oldalára ár­nyékot vetnének. Azért, hogy a nő működési köre talán nem oly széles, nem oly tövises, ne véljétek, hogy alantabb álljon a férfiúénál. A férj árnyéka borul a nő lépteire, s habár oldala mellett jár is, nem ugyanazon fény köríti őket. — Árnyékban marad, kötelmei távol állanak a zajtól, a férfi az égő nap alatt kél útra, mun­kája mégis viharos, küzdelemteljes, de épen azért egyik a másikat kiegészíti, s míg a férfi a nő boldogságáért küzd, ez férje jólléte fölött szelíden őrködik, az erély és szeretet töltik be életüket. Maradj kedves nő, maradj az árnyék­ban ! Találd boldogságodat a szeretetben, nyu­galomban, az otthonias tevékenységben, családi kötelességeidben, fordulj el, mint vészes örvény­től, a közpálya ama csalképeitől, melyeket a dicsvágy csábítólag lenget előtted.*) A MAGYAR REGE-VILÁG XIV. A homoród-almási barlanghoz még egy rege fűződik, mely, a barlanglakókat illetőleg, szintén fennebbi idegen származást illető véleményünk mellett szól. A rege a szászok Erdélybe származásáról szól, s bár sajátlag inkább a népmesék körébe tartoz­nék, eredetisége miatt röviden ide függeszjtik. A Wézer partján Hamala nevű kis várost igen-igen háborgatták a patkányok. Sem eleséget, sem bútort nem tudtak hova rejteni elölök, utol­jára már a lakosok éji nyugalmát is háborítani kezdék. E nagy veszedelemtől egy ifjú bűvész ajánl­kozott jó bérért megmenteni a várost. A város atyái siker esetére megígérték a kialkudott bért. A bűvész sípot vett elő s fúni kezdette. A patkányok seregestől futottak elé s az ifjút a Wé­zer folyó felé indultában követték, mig az a partra érve egytől egyig betáncoltatta őket a folyóba. A bűvész kérte bérét, a hamalaiak megta­gadták. Ekkor az ifjú elhatározta, hogy boszut áll. Bűvös sípját újra elővette, de most az épen templomba siető városi népség kicsinye nagyra kezdett a sip hangjára táncra kerekedni s követte az ifjú bűvészt, ki egy szomszéd hegy barlangján *) E buzdítás természetesen az angol hölgyeknek szól. A magya­rok nem kívánnak se szavazni, se pedig bírák vagy katonák lenni. Szerk. 495 vezette be őket s a homoró-almási barlang száján hozta ki. Ennek maradékai lennének az erdélyi szászok. (Kircher ut. Kővári.) 3." TeR-"RÉSZETR­ajzi regék. A magyar regevilág harmadik csoportját a természetrajzi regék képezik, melyeket jobb név hiányában nevezek ekként s melyekről azt is be kell vallanom, hogy a keresztyén regék­, legendák­ból oly észrevehetlen hozzájuk az átmenet, hogy határvonalat húzni közöttük merő képtelenség. Én saját tájékozásomul csak azt vettem föl, hogy a keresztyén regékben, legendákban az egyén, az illető hős-szent stb. lép előtérbe s a természet játékai (Sz.­László pénze, tordai hasadék stb.) csak nyomait képezik a «nagy lépőnek“, csak emlékei és eszközei a jámbor hit fenntartásának; szóval itt a regehés kedvéért van bevonva a természeti csoda vagy tünemény, ha ugyan ilyesmivel köttetik össze, míg a természet­rajzi regéken megérzik, hogy ezek maguk szül­ték, teremték a regéket. A természetrajzi regék szülemlésének folya­mát könnyű ellesni. Vegyünk fel például egy ter­mészeti jelenséget, mely némileg a csodás színe­zetét viseli. Felső-Bánya környékén — például — van egy omlatag agyaghegy, mely nagy tömegekben szo­kott leszakadozni. E szakadékok legurulnak a völgybe s forgásuk közben gömb­idomot nyerve, az alant völgyben megállapodnak. Több évi esőzés a meg­lehetősen összetartó tömeg kiálló részeit még job­ban lemossa; a középrész természetesen lassab­ban mállik,­­ mint a többi, s így az egész boglya­idomot nyer. így a levált tömbök pár évtized vagy talán század alatt, oly tökéletes szénaboglya-ala­­knak, hogy bármily kevésbbé szemes földmíves mellé állítaná szekerét, hogy fölrakja. Természetes, hogy az a kor, mely ezt az egyszerű természetes processust végignézte, nem alkot abból regét, de a későbbi nemzedék, mely a boglyákat már készen kapta s távolabb esik a meg­fejtéstől, előbb kérdezve, tűnődve áll meg mellette, majd saját jámbor fölfogása szerint ad neki legen­dás megfejtést, h így születik a rege. Itt például ez: Az egyházban nagy ünnepre, talán épen piros pün­­köst napjára harangoznak, de a földi javakra na­gyon is sokat tartó földmíves gazda felleges eget látva, s nem bizván Isten gondviselésében, kiverte családját, hogy renden lévő szénáját gyűjtsék föl. Ezek föl is gyűjték, s mire az egyházból kijöttek, már boglyákban, rudasokban állott a széna. A gazda nagy megnyugvással tért ebédjéhez. Pár nap múlva kihajtá szekereit, hogy a szénát beszállítsa, de mily nagy­­ön meglepetése sőt rémülete, midőn villája kőbe ütközött, a boglyák kővé voltak válva. Körülbelül ilyformán keletkeznek és ido­mulnak természeti csodákon alapuló regéink s leg­

Next