Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-07 / 1. szám

Mecgesen*k minden VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre ... 8 frt.­­ Fél évre ... .4 frt. Évnegyedre . . 2 frt. FIGYELŐ jirdalm­, te f­ i­ tfif­ai l^tilaji. Felelős szerkesztő: SZÁN A TAMÁS. II. ÉVFOLYAM. PEST, 1872. JANUÁR 7. Szerkesztő lakása: Magyar­ utca ,37. szám I. emelet. Kiadó-hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében S váci­­ utca 18. sírm. 1. SZÁM. Tartalom. A magyar olvasó­közönség. Torkos László. — Széptani elméletek. Névy László. — A magyar népdalról...Aigner Lajos. — Lapszemle. — Egy német lap a magyar írónőkről. —.. — Kisfaludy­­társaság. .. — Nyílt­ levél a szerkesztéshez. Láng Lajos. — Ferenczy Teréz. Endrődi Sándor. — Rövid szemle. A MAGYAR OLVASÓ­KÖZÖNSÉG. A ki azt állítaná, hogy az olvasási kedv a magyar népben jelenleg átalában véve apadóban van, ugy hisszük, határozottan csalódnék. Nem nő-e lapjaink s folyóirataink száma napról napra ? — nem tünedeznek-e fel vidéki lapok kicsiny, jelentéktelen városokban is? s nem lát­juk-e, mennyire kapdossák a lapokat a kávé­házakban és körökben, s mily áhítattal betüz­­getik egyes buzgó olvasók az „Ellenőrt“, „Re­formot“ stb. elejétől végig, mintha csak szi­gorú kötelességök volna? Sajnos azonban, hogy ezen olvasási kedv és­­buzgóság, melynek szép számú lapjaink s folyóirataink tételeket köszö­nik, majdnem kizárólag csak a politikai és szo­ros értelemben vett szaklapokra szorítkozik, melyek mellé legfelebb még néhány ismeret­terjesztő és divatlap sorozható ; a tulajdonké­­peni szépirodalmi, aesthetikai s kritikai lapok közül ellenben alig képes egyszerre, egy-kettő­t szomorúan tengődni, holott normális művelt­ségi viszonyok közt ezeknek, mint a szakla­poknál átalánosabb érdekűeknek, szükségkép sok­kal nagyobb olvasó­közönséggel kellene bírniok. Iparosaink s kereskedőink egyrészt nem eléggé magyarok, hogy irodalmunk bennök átalában nevezetesebb pártolókra találhatna, másrészt nem eléggé míveltek, hogy — egy-kettőt kivéve — komolyabb jellemű szépirodalom s aesthe­­tika iránt csak legkevésbé is érdeklődnének. Ügyvédeink, orvosaink, mérnökeink, nagy- és kis-földesuraink s azok gazdatisztei átalában véve nem mondhatók épen műveletleneknek — kü­lönösen az első három kategóriába tartozók, — s a magyarság is szép számmal van köztök képviselve , mindamellett vajmi kevés van köztök, ki a politikai lapok mellett más, külö­nösen humanistikus irányú lapokat és műve­ket is olvasna! — még szép, ha a szakjába vágó folyóiratok iránt érdeklődik s azokat olvas­­­­gatja — különösen a magyarokat. Hogy „műveltjeink“ a politikán és szak­­májukon kívül más iránt nem igen érdeklődnek, s hogy különösen nem nagy fogékonysággal bírnak az átalános emberi iránt, azt legvilágo-­ sabban bizonyítják azon folytonos kifakadá- s sok az oly tudományok taníttatása ellen, me­lyeknek az ember az életben „semmi gyakor­lati hasznát sem veheti“. Nagyon gyakorlatiak­nak szeretnénk látszani, s a theoretikus nemze­teket kicsinyőleg lenézzük ; pedig ha elméleti téren nem tudtunk még eddig sokra vergődni, a gyakorlat mezején — tán a politikát kivéve — épen még csak botorkáló, gyenge lábú gyer­mekek vagyunk. Elmélet és gyakorlat, átalános emberi és szakképzettség egymással a legszo­rosabb viszonyban vannak, s mindig megboszulja magát, ha az egyiket a másik rovására pár­toljuk. Láthatjuk tehát, hogy a nemzet legna­gyobb része oly irányú lapok iránt, a­minő a „Figyelő“ is, csak keveset érdeklődik ; kiktől en­nélfogva az aesthetikai s kritikai lapok még legtöbb pártfogást remélhetnek, azok a taná­rok, tanulók és papok. Különösen a lelkes ifjú­ság bír minden időben kiváló fogékonysággal a szépirodalom és aesthetika iránt, csak kár, hogy ezen fogékonyság és érdeklődés legújab­ban főkép abban nyilatkozik tanuló ifjainknál, hogy maguk akarnak mint írók szerepelni, s ha komoly irányú lapokra elő is fizetnek, nem az egyesek teszik azt, hanem az általuk alakí­tott olvasó- s önképző­ körök, úgy­hogy a do­log természeténél fogva sok olvasóra kevés elő­fizető esik, pedig sajnos, a lapokat a csak ol­vasók nem képesek fentartani. Hogy az aes­thetikai lapokat nálunk nem annyira nem ol­vassák, mint inkább nem igen szeretnek rájuk előfizetni, azt a „Figyelő“ kiadó­hivatalának gyakran van alkalma tapasztalni, mert nem egyszer érkeznek hozzá számos aláírással ellá­tott kérvények egy ingyenpéldány elnyerheté­­séért, mintha húsz, harminc embernek néhány

Next