Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

FIGYELŐ. 147 c­ard­véres koronáját az ő fejére tevék, hogy kísé­rettel vegyék magukat körül, mely az ő szinéket viselje. Oxford gróf, ki a királyt egyenruhás hűbé­resei közepett fogadta, e merényletéért 15,000 márka pénzbírságot fizetett. Anglia nemessége a 16. században szolgálat­kész udvaron azokká sü­­­lyedt alá, kik az uralkodó szempillantásán csügg­­tek. A feudálállam Angliában létrehozta a kor­mány egysége, a biztos, nemzeti önvédelem meg a corporatív önkormányzat legkiterjedettebb rendszere között ama kapcsolatban álló együtt­mű­ködést, mely egyedül képes valamely nemzetet utánozandó példakép a politikai világ élére emelni. III. Ede s később V. Henrik az ország hadierejé­vel úgy rendelkezhettek mint bármely jelenkori jól szervezett kormány. De a Tudor-ház uralma alatt ezek elmúlt dolgok voltak, s a rózsák h­arczai okozták kegyetlen mészárlásaikkal, hogy a squire, yeoman és szorgalmas polgár a fegyvereket oda­hagyta. Már VII. Henrik összes harczait kiválóan zsoldosokkal viselte, s a későbbi Tudorok alatt a személyes bátorság helyébe általán a lőfegyver és pénz lépett. S a nemesség befolyása a kormányra természetesen mindinkább fogyott, dicsősége csil­laga az absolutismus fényében sötétedett el. A par­lament jelentősége alábbszállott s az uralkodók nem egyszer éreztették vele önhatalmuk súlyát. — VIII. Henrik áttérése a protestantismushoz a vallási és egy­házi életben nagy mozgalmat keltett, s a részvét pár­toskodásba és kölcsönös üldözésbe csapott át, — de az egyszer gyökeret vert mag végkép kiirtható nem volt, a katholikus Mária üldözései a protestantis­­must csak erélyesebb működésre serkentették. Vill. Henrik mint az angol egyház korlátlan feje húnyt el; utána VI. Ede a protestantismust, Mária pedig a katholicismust emelte állam­vallássá . Erzsébet az angol episkopai egyházat gyámolította, mely még leginkább volt képes a puritánok és katholikusok közti mérhetlen ellentétet a viszonyok­ és szük­séghez képest szerencsésen áthidalni. Anglia ebben az időben, mikor oly nagy ellenté­tek dúlták belsejét, mikor Spanyolország ellenében mint Európa elősáncra állott, mikor seregei Irhon­­ban győztesen nyomultak elő, s Belgiumban, Fran­­cziaországban és Skótiában harczoltak, hajóhada Spanyolország partjain keringett, s kereskedőhajói a világot kerülték meg s fentartották Indiával a forgal­mat. — Anglia ebben az időben erőteljes kart szük­ségelt, mely a kormányt biztosan vezesse. S Erzsé­bet karja nemcsak erőteljes, hanem szerencsés is volt. Erzsébet hatalma elég nagy volt arra, hogy udvaronczait önkénye szerint kedvezményekben ré­szesítse, vagy gúnyszavakkal sőt még ütlegekkel is tartsa. Hire járt, hogy Halton-t fojtogatta, Lei­­cester-t és Essex grófot arczon ütötte, Arundel-t pedig le is köpte volna. Így bánt udvaronczaival, kik mégis a legnagyobb odaadással csüggtek minden mozdulatán s kívánságán; de a polgár, a yeoman, a squire irányában a lelki jószívűség maga volt. És nem minden ok nélkül; mert oly dolgokban, melyek az egész népet illették, egyedül az angolok jó akaratára és ragaszkodására támasz­kodhatott. S megjelenésének erkölcsi nagysága és vállalatai sikerének titka egyedül abban fekszik, hogy e függését felismerte, s hogy annyi belá­tással és önmegtagadással birt, hogy szükség ese­tén, csakhogy a nép e jó akaratát maga irá­nyában megtartsa, föltétlenül alkalmazkodott hozzá. — Mikor a parlament a bor- posztó- és egyébb áruczikkekkel űzött monopol megszüntetéséért fo­lyamodott, Erzsébet csakhamar átlátta, hogy az egész nép jóléte forog kérdésben, — nem csak részben, hanem egészben engedett s köszönetét fe­jezte ki „hű alattvalóinak, kik belátásának segítsé­gére voltak“.*) Erzsébet” uralkodása alatt az angol társadalom mindinkább emelkedett. Minden törvénye a közjólét előmozdítására volt irányozva s különö­sen az alsóbb osztályok helyzetén igyekezett lehe­tőleg legjobban segíteni. A földmivelő és kézműves szabadon kezdett mozogni s az élelmi­szerek könnyű megszerzése anyagi boldogságát mozdította elő. Az idegen küldöttségek tagjai Anglia jólétét nem győ­zik eléggé dicsérni. Bouillon, ki 1596-ban volt Londonban, jelentésében a nép alsóbb, ipart ű­ző osztályait gazdagnak nevezi, minthogy jól, de azért mégsem pazarul élnek, s adók által sem sújtva, a városok a kereskedéssel kincseket hordanak halomra. A velenczei Molino 1607-ben Londont Európa első városának tekinti mind kiterjedésére mind fekvésére és lakosainak számára nézve, mely kereskedése és az erre szükséges kikötők tekinte­tében bármely nagyobb szárazföldi kereskedő várost felülmúl. — A nép, mely harczosai, tengerészei, művészei és tudósai dicsteljes sorából oly férfiakat látott kiemelkedni, milyenek Drake, Raleigh, Bacon és Shakespeare, — mindenekelőtt anyagilag is erőteljesen állotta meg helyét. Az angol társada­lomból, — ennek erőteljes, gyakran eléggé vaskos és conservativ alapján a 15. század végén a minden­kor előretörő középosztály lépett előtérbe, s a ne­messég mellett a kereskedő, tengerész és iparos magasodott föl. Hogy ez a közép­osztály mire volt képes, azt eléggé bizonyítják azok a vakmerő vállalatok, melyek az angol nemzetet oly nagy di­csőségre emelték. A legszerencsésebb vállalat, me­lyet Erzsébet megindított s mely a nép tettszomját még magas­ fokra csigázta, — a spanyol legyőz­ *) Fronde: History of England the Fall of Wolsey at the Death of Elisabeth.*

Next