Figyelő, 1876. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-26 / 13. szám
FIGYELŐ. 147 cardvéres koronáját az ő fejére tevék, hogy kísérettel vegyék magukat körül, mely az ő szinéket viselje. Oxford gróf, ki a királyt egyenruhás hűbéresei közepett fogadta, e merényletéért 15,000 márka pénzbírságot fizetett. Anglia nemessége a 16. században szolgálatkész udvaron azokká sülyedt alá, kik az uralkodó szempillantásán csüggtek. A feudálállam Angliában létrehozta a kormány egysége, a biztos, nemzeti önvédelem meg a corporatív önkormányzat legkiterjedettebb rendszere között ama kapcsolatban álló együttműködést, mely egyedül képes valamely nemzetet utánozandó példakép a politikai világ élére emelni. III. Ede s később V. Henrik az ország hadierejével úgy rendelkezhettek mint bármely jelenkori jól szervezett kormány. De a Tudor-ház uralma alatt ezek elmúlt dolgok voltak, s a rózsák harczai okozták kegyetlen mészárlásaikkal, hogy a squire, yeoman és szorgalmas polgár a fegyvereket odahagyta. Már VII. Henrik összes harczait kiválóan zsoldosokkal viselte, s a későbbi Tudorok alatt a személyes bátorság helyébe általán a lőfegyver és pénz lépett. S a nemesség befolyása a kormányra természetesen mindinkább fogyott, dicsősége csillaga az absolutismus fényében sötétedett el. A parlament jelentősége alábbszállott s az uralkodók nem egyszer éreztették vele önhatalmuk súlyát. — VIII. Henrik áttérése a protestantismushoz a vallási és egyházi életben nagy mozgalmat keltett, s a részvét pártoskodásba és kölcsönös üldözésbe csapott át, — de az egyszer gyökeret vert mag végkép kiirtható nem volt, a katholikus Mária üldözései a protestantismust csak erélyesebb működésre serkentették. Vill. Henrik mint az angol egyház korlátlan feje húnyt el; utána VI. Ede a protestantismust, Mária pedig a katholicismust emelte államvallássá . Erzsébet az angol episkopai egyházat gyámolította, mely még leginkább volt képes a puritánok és katholikusok közti mérhetlen ellentétet a viszonyok és szükséghez képest szerencsésen áthidalni. Anglia ebben az időben, mikor oly nagy ellentétek dúlták belsejét, mikor Spanyolország ellenében mint Európa elősáncra állott, mikor seregei Irhonban győztesen nyomultak elő, s Belgiumban, Francziaországban és Skótiában harczoltak, hajóhada Spanyolország partjain keringett, s kereskedőhajói a világot kerülték meg s fentartották Indiával a forgalmat. — Anglia ebben az időben erőteljes kart szükségelt, mely a kormányt biztosan vezesse. S Erzsébet karja nemcsak erőteljes, hanem szerencsés is volt. Erzsébet hatalma elég nagy volt arra, hogy udvaronczait önkénye szerint kedvezményekben részesítse, vagy gúnyszavakkal sőt még ütlegekkel is tartsa. Hire járt, hogy Halton-t fojtogatta, Leicester-t és Essex grófot arczon ütötte, Arundel-t pedig le is köpte volna. Így bánt udvaronczaival, kik mégis a legnagyobb odaadással csüggtek minden mozdulatán s kívánságán; de a polgár, a yeoman, a squire irányában a lelki jószívűség maga volt. És nem minden ok nélkül; mert oly dolgokban, melyek az egész népet illették, egyedül az angolok jó akaratára és ragaszkodására támaszkodhatott. S megjelenésének erkölcsi nagysága és vállalatai sikerének titka egyedül abban fekszik, hogy e függését felismerte, s hogy annyi belátással és önmegtagadással birt, hogy szükség esetén, csakhogy a nép e jó akaratát maga irányában megtartsa, föltétlenül alkalmazkodott hozzá. — Mikor a parlament a bor- posztó- és egyébb áruczikkekkel űzött monopol megszüntetéséért folyamodott, Erzsébet csakhamar átlátta, hogy az egész nép jóléte forog kérdésben, — nem csak részben, hanem egészben engedett s köszönetét fejezte ki „hű alattvalóinak, kik belátásának segítségére voltak“.*) Erzsébet” uralkodása alatt az angol társadalom mindinkább emelkedett. Minden törvénye a közjólét előmozdítására volt irányozva s különösen az alsóbb osztályok helyzetén igyekezett lehetőleg legjobban segíteni. A földmivelő és kézműves szabadon kezdett mozogni s az élelmiszerek könnyű megszerzése anyagi boldogságát mozdította elő. Az idegen küldöttségek tagjai Anglia jólétét nem győzik eléggé dicsérni. Bouillon, ki 1596-ban volt Londonban, jelentésében a nép alsóbb, ipart űző osztályait gazdagnak nevezi, minthogy jól, de azért mégsem pazarul élnek, s adók által sem sújtva, a városok a kereskedéssel kincseket hordanak halomra. A velenczei Molino 1607-ben Londont Európa első városának tekinti mind kiterjedésére mind fekvésére és lakosainak számára nézve, mely kereskedése és az erre szükséges kikötők tekintetében bármely nagyobb szárazföldi kereskedő várost felülmúl. — A nép, mely harczosai, tengerészei, művészei és tudósai dicsteljes sorából oly férfiakat látott kiemelkedni, milyenek Drake, Raleigh, Bacon és Shakespeare, — mindenekelőtt anyagilag is erőteljesen állotta meg helyét. Az angol társadalomból, — ennek erőteljes, gyakran eléggé vaskos és conservativ alapján a 15. század végén a mindenkor előretörő középosztály lépett előtérbe, s a nemesség mellett a kereskedő, tengerész és iparos magasodott föl. Hogy ez a középosztály mire volt képes, azt eléggé bizonyítják azok a vakmerő vállalatok, melyek az angol nemzetet oly nagy dicsőségre emelték. A legszerencsésebb vállalat, melyet Erzsébet megindított s mely a nép tettszomját még magas fokra csigázta, — a spanyol legyőz *) Fronde: History of England the Fall of Wolsey at the Death of Elisabeth.*