Föld és Ég, 1981 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Tudnunk kell, hogy a földkéreg mélyén rejlő kőzetolvadékból, a magmából a hűlés folyamán — a nehézségi erő hatására — fajsúly szerint különülnek el a nehezen olvadó ércek. Szerencsés esetben így keletkeznek a platina-, a nikkel-, a vas-, a magnetit- stb. telepek. A magma visszamaradt gázai és oldatai pedig a gőzök és a gázok egyre növekvő feszítő ereje következtében megrepesztik a környező kőzeteket, behatolnak repedéseibe és hasadékaiba, majd lehűlve kristályosodási hőmérsékletük sorrendjében kiválnak. Az így kivált ércteléreket nevezzük pegmatitos érceknek. A pegmatitok (kb. 750—570 C°-on kristályosodó magmás kőzetek) a kvarc és az ortoklász (káliföldpét) mellett berilliumot, cirkónt, tantált, uránt, tóriumot, kolumbiumot ( nióbium), csillámot és a különféle ritkaföldfémek elemeit tartalmazhatják. Végül a szilikáttartalom (a kovasav sói) csökkenésével, a végső magmamaradékból kb. 570—375 °C-on kiválhatnak az illékony elegyrészekkel (vízgőz, kén-dioxid, szén-dioxid, sósav stb.) vegyületeket alkotó pneuma foitos ércek: a volfrám, az ón, a réz, a molibdén, a bizmut és a turmalinnal előforduló réz-, arany-, ólom és ezüstércek, valamint a topáz, a korund és a litiumcsillám. Topázkristály a Jos-platóról Topázkavicsok (a folyóvíz által görgetett és lecsiszolt topázkristályok) Laky Ildikó felvételei Berillkristályok muszkovittal és kvarccal Nigéria magmatikus ércei és ásványai