A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 21. (1912)
1911 / 1. füzet - Dr. Kristóf György: Apáthy Ádám levelei Lészay Dánielhez
Apáthy Ádám levelei Lészay Dánielhez. Az alább közölt néhány levél épen nem tartalmaz országra szóló híreket, nagyfontosságú eseményeket. Mégis érdemesnek tartjuk a közlésre őket. Nem csupán azért, mert a szereplők Hunyad megye szülöttei s így van némi érdekesség írásukban még akkor is, ha nem is terjedt volna hírük túl a megye határain. Mert igenis túl terjedt. Kivált a Lészay Dánielé, ki a szászvárosi ref. kollégium gondnoka s Szászváros szék követe volt a 48—49-diki országgyűlésen s mint ilyen végig kitartott a szabadságharc ügye mellett. Hanem érdemesek a közlésre tárgyi szempontból is. Adalékul szolgálnak arra nézve, hogy a múlt század elején vármegyénk középosztályának tagjai mennyire érdeklődtek az irodalmi események iránt. Apáthy pl. folyton sürgeti, tárt karokkal várja Kazinczy műveinek újabb kötetét. Ismeri és olvassa Kis Jánost, kit a maga derültségével Kis Jankó néven emleget. Ez a komáró derült hang komolyra, sőt komorra változik, amikor az akkori idők egyik legbámultabb írójának, Sipos Pálnak haláláról beszél. Erdély nem fog hozzá hasonlót szülni, íme, így dicséri halóporában azt a férfiút, kit Kazinczy becsült, csodált s barátságába fogadott. Sípos Pál szászvárosi és spataki tanár, később tordosi pap volt s mint ilyen halt meg Szászvároson. Kerekes Ábel meg szintén tanár volt Szászvároson s tört. forrásgyűjtői munkásságáról ismeretes. Életrajzát gróf Kuun Géza írta meg. Hunyádmegye fiai, amint azt Kazinczy levelezéséből és Döbrentei életrajzából is tudjuk, a múlt század elején élénk irodalmi életet élnek. Egymást bíztatják az irodalom művelésére s együttesen lelkesednek a már elismert nagyokért. Ka-