A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 21. (1912)

1911 / 1. füzet - Dr. Kristóf György: Apáthy Ádám levelei Lészay Dánielhez

Apáthy Ádám levelei Lészay Dánielhez. Az alább közölt néhány levél épen nem tartalmaz országra szóló híreket, nagyfontosságú eseményeket. Mégis érdemesnek tartjuk a közlésre őket. Nem csupán azért, mert a szereplők Hunyad megye szü­löttei s így van némi érdekesség írásukban még akkor is, ha nem is terjedt volna hírük túl a megye határain. Mert igenis túl terjedt. Kivált a Lészay Dánielé, ki a szászvárosi ref. kol­légium gondnoka s Szászváros szék követe volt a 48—49-diki országgyűlésen s mint ilyen végig kitartott a szabadságharc ügye mellett. Hanem érdemesek a közlésre tárgyi szempont­ból is. Adalékul szolgálnak arra nézve, hog­y a múlt század elején vármegyénk középosztályának tagjai mennyire érdeklődtek az irodalmi események iránt. Apáthy pl. folyton sürgeti, tárt karokkal várja Kazinczy műveinek újabb kötetét. Ismeri és olvassa Kis Jánost, kit a maga derültségével Kis Jankó néven emleget. Ez a komáró derült hang komolyra, sőt komorra vál­tozik, amikor az akkori idők egyik legbámultabb írójának, Sipos Pálnak haláláról beszél. Erdély nem fog hozzá hasonlót szülni, íme, így dicséri halóporában azt a férfiút, kit Kazinczy becsült, csodált s barátságába fogadott. Sípos Pál szász­városi és spataki tanár, később tordosi pap volt s mint ilyen halt meg Szász­városon. Kerekes Ábel meg szintén tanár volt Szászvároson s tört. forrásgyűjtői munkásságáról ismeretes. Életrajzát gróf Kuun Géza írta meg. Hun­yádmegye fiai, amint azt Kazinczy levelezéséből és Döbrentei életrajzából is tudjuk, a múlt század elején élénk irodalmi életet élnek. Egymást bíztatják az irodalom művelé­sére s együttesen lelkesednek a már elismert nagyokért. Ka-

Next