Info-Társadalomtudomány 2. (1987)
Enyedi György - Tamási Péter: Népbetegségeink? - A társadalmi beilleszkedési zavarok anatómiájához
hoz, hogy valaki például alkoholistává váljék vagy öngyilkosságot kövessen el egy olyan személyiség szükséges, aki erre hajlamos, azt, hogy a deviáns viselkedések követése létrejön-e, már a szűkebb és a tágabb társadalmi környezet befolyásolja a szocializáció révén. Társadalmi fejlődésünk több olyan jelenséget produkált, melyek együtthatásuk révén szerepet játszottak a beilleszkedési zavarok növekedésében. Ezek között vannak olyanok, amelyek a fejlődés szükségszerű s pozitív eredményeinek kísérői: pl. a tömeges foglalkozásváltás, a területi mobilitás, a gyors és nagymértékű társadalmi átrétegződés (mely önmagában véve pozitív, de az egyén az új társadalmi közegben többnyire idegenül és bizonytalanul érzi magát); olyanok, melyek a kötődéseket szükségtelenül tépték szét: a települési közösségek, a társaságok felbontása, a vallások erőszakos visszaszorítása; s végül olyanok, melyeket diszfunkciók hoztak létre: a tömeges peremre szorulás (a hátrányos és többszörösen hátrányos helyzetűek); a bürokrácia túlburjánzása, az infrastruktúra elmaradottsága (pl. telefonhiány, túlzsúfolt utak), árucikkek hiánya, melyek mind neurózist elősegítő tényezőkké válhatnak; a túlhajtottság (másodállások, GMK-k), az időhiány (ami miatt csökken az egymásra figyelés, valamint a munkahely és a család nevelő és összetartó ereje); hiányzik a közösségi összetartozás érzése az iskolákból (a közösség- és összetartozáshiány az erkölcsi elvek bomlásához is vezet és hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi elkötelezettség érzése nem alakul ki, míg a jó közösségnek komoly személyiség meghatározó szerepe is van); a nyilvános és a magánvélemény szétválása (ami egyfajta „skizofréniát” eredményez, egyéni feszültségeket okoz és bontja a társadalmi konszenzust); a hiánygazdálkodás (mely korrupcióhoz és egyéb negatív jelenségek kialakulásához vezet). A hazánkban jelentkező beilleszkedési zavarok között van olyan, amelynek gyökerei történelmi múltunkba nyúlnak vissza (pl. az öngyilkosság és az alkoholizmus) és olyan is, mely egészen új (pl. a kábítószerfogyasztás). Bármi is legyen azonban a története és keletkezési oka e jelenségeknek, tömeges ittlétük sürgős kezelést igényel. E negatív jelenségek elhallgatásának időszaka után országunk vezetése kezdeményezőleg lépett fel és 1978-ban kutatási megbízást adott döntései előkészítése érdekében. Ez lett a Pataki Ferenc (az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója) által vezetett „Társadalmi Beilleszkedési Zavarok komplex elemzése” című kutatási főirány. Kiadványunk második számában e kutatások főbb következtetéseinek tömörítését tesszük közzé azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk az e téren sürgősen meghozandó döntések megalapozásához. Az 1978-as megbízást követően a szervezési munkák, valamint az elméleti és módszertani előkészítés után a kutatás 1980-ban indult és 1983-ra már el is készült az a jelentés, mely diagnosztizálta a hazánkban kialakult helyzetet és alternatív javaslatokat tett a helyzet javítására. Az azóta eltelt négy év alatt egyes részterületeken történtek ugyan lépések, de a javaslatok zöme nem valósult meg. A beilleszkedési zavarok többsége pedig közben évről-évre egyre több áldozatot szed egyéni tragédiák sokaságát okozva és egyben növelve az általuk okozott társadalmi kárt. E károk között említhető például, hogy a deviáns viselkedések zavarják a társadal