Info-Társadalomtudomány 6. (1988)

Tamási Péter: Reformgazdaság?

Reformgazdaság?­ ­ Az utóbbi körülbelül egy évről igazán nem lehet azt mondani, hogy nem történt semmi gazdasági-társadalmi reformunk továbbfejlesztése terén. S mégis, ha számba vesszük az 1968-as reformcélkitűzéseket, akkor nagyon kevés dologról mondhatjuk el, hogy sikerült megvalósítani. Igaz, a 68-ban beindított reform a fokozatosság el­vére épült, voltak benne tudatosan beépített fékek, melyeket a 70-es évek elején szándékoztak feloldani. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert „szocializmust fél­tő” közvetlen nemzetközi környezetünk demagógiáját kihasználva a belföldi konzer­vatív, reformellenes politikai erők 1972 végére már felülkerekedtek, s ezzel elkezdő­dött a reform hatásainak visszarendezése a legtöbb területen. Legsikeresebbnek és legtartósabbnak az utasításos rendszer ma már visszafordít­hatatlannak látszó megbontását tekinthetjük. Ezzel együtt megjelentek első jelei a vállalatok piacra orientáltságának, amit azonban a gazdasági környezet nem segít kibontakoztatni. Pozitív elmozdulás volt tapasztalható a munkaerő mozgása és a de­centralizálás terén is, de ezek a folyamatok részben nem folytatódtak a szükséges mértékben, részben — elsősorban az 1973-as recentralizálás során, amikor, többek közt, az ötven legnagyobb iparvállalat a kormány által kiemelten kezeltté vált — visszarendeződtek. Igen fontos területeken nem következtek be a tervezett változások: a magyar gaz­daság lényegileg nem vált nyitottá; a kereskedelem liberalizálása nem valósult meg; eddig nem történt lényegi változás a tulajdonviszonyokban, nem valósult meg a sza­bad tőkeáramlás; nem jött létre monetáris irányítás; nem megfelelő az érdekeltségi rendszer sem vállalati, sem egyéni szinten; nem működnek kellőképpen a piaci me­chanizmusok; még mindig a mesterségesen kialakított értékmérők uralják gazdasá­gunkat; ez ideig elmaradt a bérreform. Mindezek hiányában nem javult kielégítően a hatékonyság, nem növekedett a versenyképesség, elmaradt a világpiachoz történő megfelelő léptékű alkalmazkodás, s csak minimális elmozdulás tapasztalható gazda­ságunk termelési struktúrájában. Lapunk e számában a meg nem valósított célkitűzések közül azokkal foglalko­zunk, amelyek a jelenlegi helyzetben a leglényegesebbnek látszanak. Gyulavári An­tal (9—16. old.) a költségvetési reform realitásait vizsgálja a mai magyar gazdaság­ 3

Next