A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 42. (1915)
Fischer Miklós: Előszó
ELŐSZÓ. A világháború megváltoztatta állami, társadalmi életünk megszokott kereteit. Amikor összes erőinket állami létünk védelmére, jövőnk biztosítására latba kell vetnünk, amikor mindnyájunk közös érdekeiért síkra kell szállanunk, háttérbe szorul minden különleges czél, minden mellékérdek. Az államnak életfunkciói a világháború alatt sem szünetelhetnek, mert ezek táplálják, kiegészítik, pótolják a harctéren igénybe vett erőinket; társadalmi intézményeink értékének kritériuma pedig ebben a válságos időben attól függ, hogy mennyire képesek hozzájárulni a harctéri küzdelmet kiegészítő társadalmi munkához, mennyire képesek csökkenteni a háború okozta szerencsétlenséget, szárítani a könnyeket, gyógyítani a sebeket, mennyire képesek mélyíteni, terjeszteni azt a közérzületet, mely a lövészárkokig terjed s ott éleszti katonáink lelkesedését, ellentállóképességét, hősiességét. A megdöbbenés és országos gyász, melyet a szerajevói tragédia a lelkekből kiváltott, a felháborodás hullámai, melyek végighömpölyögtek hazánkon, a nemzeti becsületünkön, önérzetünkön ejtett sérelem megbosszulásának vágya, külügyi kormányunk ultimátumának híre, mely a közérzületre megkönnyebbülést jelentett, majd a részleges és általános mozgósítás kihirdetése, mely felsza-