A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 42. (1915)

Fischer Miklós: Előszó

ELŐSZÓ. A világháború megváltoztatta állami, társa­dalmi életünk megszokott kereteit. Amikor összes erőinket állami létünk védelmére, jövőnk biztosí­tására latba kell vetnünk, amikor mindnyájunk közös érdekeiért síkra kell szállanunk, háttérbe szorul minden különleges czél, minden mellékérdek. Az államnak életfunkc­iói a világháború alatt sem szünetelhetnek, mert ezek táplálják, kiegé­szítik, pótolják a harc­téren igénybe vett erőinket; társadalmi intézményeink értékének kritériuma pedig ebben a válságos időben attól függ, hogy mennyire képesek hozzájárulni a harc­téri küzdel­met kiegészítő társadalmi munkához, mennyire képesek csökkenteni a háború okozta szerencsét­lenséget, szárítani a könnyeket, gyógyítani a sebe­ket, mennyire képesek mélyíteni, terjeszteni azt a közérzületet, mely a lövészárkokig terjed s ott éleszti katonáink lelkesedését, ellentállóképességét, hősiességét. A megdöbbenés és országos gyász, melyet a szerajevói tragédia a lelkekből kiváltott, a fel­háborodás hullámai, melyek végighömpölyögtek hazánkon, a nemzeti becsületünkön, önérzetünkön ejtett sérelem megbosszulásának vágya, külügyi kormányunk ultimátumának híre, mely a közérzü­letre megkönnyebbülést jelentett, majd a részleges és általános mozgósítás kihirdetése, mely felsza-

Next