A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye 3. (1862)
Első rész - Balogh K.: A szilárd testek behatolásáról a bélbolyhok szövetébe
A SZILÁRD TESTEK BEHATOLÁSÁRÓL A BÉLBOLYHOK SZÖVETÉBE. BALOGH KÁLMÁN, tudorlói Herbst Gusztáv 1844-ben azon állítással (Das Lymphgefasssystem und seine Verrichtung. Göttingen 170, 171, 336, 337.) lépett fel, hogy a bélcsőüréből a tejtestesek és a kernyeszemcsék a bélbolyhok szövetébe behatolnak, innét pedig tovább menvén a nyark és a véredényekben feltalálhatók. E közlés nagy megütközést okozott, s nem igen talált hitelre, mert először Herbst leírása oly hiányos volt, miszerint kivenni nem lehetett, várjon az érintett edényekben valóban kernyeszemcsékre akadt-e, vagy sem; másodszor pedig, ha a tejtestecsek be is hatoltak, min kétkedni nem lehet, honnét kiindulva lehessen azokat a bélbolyhok, a található zsírcseppektől, s innen tovább megkülönböztetni, hiszen utóbbiak úgy mint az előbbiek ugyanazon képletek t. i. haptogen hártya által borított zsírcseppek. Két évvel később mégis akadt valaki, ki érdemesnek vélte, hogy Herbst állítása kísérletileg megczáfoltassék. S ez Oesterlen volt (Zeitschrift für rationelle Medicin. V. köt. 434—438 lapon), ki azonban feltevésével ellenkezőleg, finom szén és berlini kék szemcséket, melyek a bölcsőbe fecskendeztek be, talált a vérben. S utána Eberhardt következett (Zeitschift für rationelle Medicin. Neue Folge. I. köt. 409.) ki a higanyon kívül, még a kénpornak a bélbolyhok szövetelmein át a vérbe való behatolását igazolta. Hasonló eredményre jutottak még Alberts Mensonides és Bonders (Nederland’sch Bancet, deel IV. 152. lap). A szilárd testek a bélbolyhok szövetébe való behatolásának ténye értelmezést látszott találni Bruecke (Ueber die Aufsaugung