Ligeti Lajos: Afgán földön - A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára (1939)
I. Népek országútja: Afganisztán
magukkal hurcolnak. Fegyver- és lőszerszükségletüket itt szerzik be. Még a repülőgép-expedíciók is tehetetlenek velük szemben : ha pillanatnyilag kárt is tesznek bennük, rövid idő múltán megint megjelennek, kipusztíthatatlanul, éppen a legváratlanabb időben, a legváratlanabb pontokon. Még a leggyakrabban használt útvonalon, a híres Khaiber-szoros vidékén is napirenden vannak a kisebbnagyobb megrohanások. Érthető tehát, hogy Indiában, főleg angol körökben, Afganisztán a tilalmak földje, a rablók országa, határának átlépésére az angol hatóságok is csak indokolt esetben, de akkor sem szívesen — kíséret nélkül utazó nőknek pedig egyáltalában nem — adnak engedélyt. Mondanunk sem kell, hogy itt is csak messziről kékek a hegyek, és hogy közelről rokonszenves, művelődésre, haladásra hajló emberek fogadják az idegent, ha a bizalmatlanság, gyanakvás finoman leplezett vagy nyersen kirívó formában itt-ott sarkába szegődik is. Ha nem is minden továbbiak nélkül, könnyen és kényelmesen, de Afganisztán földje már szintén hozzáférhető a tudományos kutatások számára. És a tudománynak itt valóban van mit kutatnia. A mai Afganisztán már a legrégibb időktől fogva valósággal országútja volt a legkülönfélébb fajú és nyelvű népek vonulásainak. Földrajzilag e terület legnagyobb része az iráni medencéhez tartozik. Mai nyugati, nyílt határain keresztül akadálytalanul ömlött ide az iráni lakosság, magával hozva, terjesztve sajátos műveltségét, egyben persze zárt kapukat hagyva maga mögött újabb szellemi vagy hódító áramlatok számára is. Ezen az úton nyomultak be a világhódító macedón Nagy Sándor csapatai, hogy e földön keresztül haladva még keletebbre, Indiába menjenek. Nagy Sándornak e távolkeleti hódításai tiszavirág életűeknek bizonyultak, a görög kultúra azonban mégsem tűnt el teljesen e földről. Sőt ellenkezőleg. A távoli földre sodródott görögök visszamaradt utódai a mai Balkh környékén, az akkori Baktriában virágzó görög királyságot alapítottak. De még Baktria hegemóniájának Kr. e. 140-ben