Szabó István: A magyar parasztság története - Kincsestár 8 . (1940)

1. Parasztság - jobbágyság

A MAGYAR PARASZTSÁG TÖRTÉNETE 1. PARASZTSÁG — JOBBÁGYSÁG. A „parasztság” és a „jobbágyság” a magyar törté­netben általában azonos fogalmat fejez ki. Ha a törté­neti magyar parasztnépről szólunk, arra a hatalmas nagy társadalmi osztályra gondolunk, melyet leggyak­rabban a jobbágyság neve alatt szoktak említeni. Azo­kat, akik e társadalmi osztályba tartoztak, egyformán nevezték a múltban is parasztnak vagy jobbágynak. A magyar közbeszédben nevezték őket ,,pórnép”-nek, „szegény nép”-nek, „falusi nép”-nek, újabban „föld­műves nép ”-nek is. Latin nyelvű törvényeinkben és egyéb írásos emlékeinkben a latinosított „iobagio” mel­lett leginkább a „rusticus” és „colonus” nevekkel talál­kozunk, de latinul „villanus”-nak s a földesúri viszony­latban „subditus”-nak, ,.alattvalódnak is írták a jobbá­gyot. A „misera plebs contribuens”, a „szegény adózó nép” pedig valósággal szállóige volt a jobbágyság korának utolsó századaiban. Hogy a jobbágy megne­vezése mennyire határozatlan volt, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a törvénykönyvíró Werbőczi István a Hármaskönyvben ugyanazokban a fejezetek­ben hol villanus, hol jobagio, hol rusticus, hol pedig colonus neve alatt szólt róluk. Amennyire nem kétséges, hogy e különböző elne­vezések alatt egyformán a parasztság nagy társadalmi közössége értendő, annyira bizonytalan maga a pa­rasztság fogalmának tartalma s annyira ingadozó

Next