Balanyi György: Szerzetesrendek - Kincsestár 72. (1933)

SZERZETESRENDEK a a közép- és újkori katolicizmus bámulatos sike­rein­ek okait \utatja\, mindjárt első tekintetre szemünkbe tűnik a szerzetesség döntő szerepe e sike­rek felidézésében. Hiszen a szerzetesi együttélés ki­alakulásától, vagyis a IV. század közepétől számítva nem találunk az egyház életében egyetlen olyan szá­mottevő mozzanatot, melyben a szerzetességnek köz­vetve vagy közvetlenül része ne lett volna. Azokban a forró és szenvedélyes vitákban, melyek a IV- és V. században az ortodoxia és az eretnekség közt dúltak s melyek végelemzésben a katolikus hitelvek szabatos körvonalazására vezettek, ment a szerzeteseket látjuk a hadsorok élén. És abban a titáni, minden képzeletet meghaladó munkában, mely századok vére és verítéke árán a vad germán hordák megtérítését és a nyugat­európai civilizáció szilárd alapjainak lerakását ered­ményezte, szintén a szerzeteseké volt a főérdem. A magasabb igényű kultúra, irodalom, tudomány és mű­vészet gyönge palántái hasonlóan a szerzetesek ápoló keze alatt sarjadtak ki és terebélyesedtek izmos tör­zsekké. Egyszóval a szerzetesség világbalépése első pil­lanatától kezdve úgy tűnik elénk, mint leghasznave­­hetőbb eszköz az egyház világraszóló céljainak eléré­sére; egyszer mint „acies bene ordinata”, mint jól .

Next