Halasy-Nagy József: Magyar önismeret. Politikai olvasókönyv önmagukat kereső magyarok számára - Kultúra és tudomány (1939)
Petőfi Sándor
És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óczeánja , S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben mennyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások daczára Ez a nemzet még is árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn, Vagy ha éppen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az ínség zivatarja őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába. És ha ott ragyogni látjuk, Szánk szemünket rájuk látjuk, Sál dicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, A mi szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, 125