Halasy-Nagy József: Magyar önismeret. Politikai olvasókönyv önmagukat kereső magyarok számára - Kultúra és tudomány (1939)

Petőfi Sándor

És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óczeánja , S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben mennyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások daczára Ez a nemzet még is árva, Még­is rongyos, még­is éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mind­ezek maradnak ott lenn, Vagy ha éppen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az ínség zivatarja őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába. És ha ott ragyogni látjuk, Szánk­ szemünket rájuk látjuk, S­ál dicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, A mi szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, 125

Next