Dékány István: A társadalomfilozófia alapfogalmai - Az Akadémia filozófiai könyvtára 7. (Budapest, 1933)
Előszó
hézaga volt az, hogy ez értékeket nem kereste fel, nem elemezte azok eszmei formáját, nem tudott egy széles axiológiai alapot feltalálni. Aminő értékeszme — mint szabadon lebegő test — meteorszerűleg feltűnt a társadalomfilozófia égboltján, összefüggéstelenül jelent meg és rendszertani elhelyezkedésre nem törekedett, így volt lehetséges, hogy egy-egy eszme önálló bolygónak, sőt fényes Napnak látszott nem egy gondolkodó előtt. De az is bizonyos, hogy egyes már megtalált értékeszmék, minő a szabadság eszméje, igen különböző értelemben voltak felfoghatók. Az volt ép a kutatás próbaköve, miként lehet a társadalomfilozófia létjogát a társadalompolitikával szemben is kimutatni. E célra volt szükséges egy szélesebbkörű normaelméleti kutatás, kellett, hogy a tiszta értéknormák és az instrumentális normák (gyakorlati „elvek“) közti különbség felderítése tisztán keresztülvitessék. Ily módon egy „általános normaelmélet“ területét is először kellett felvázolnunk. Munkánknak ez a része (I. könyv) is époly nehézségekkel járt, több mint egy évtized elmélyedő munkáját kívánta meg, mint a következő rész; ennek a célnak szolgálata mutatkozik meg már az 1922-ben tartott akadémiai székfoglaló előadásomban (Tudományelméleti alapok a társadalomtudományokban. Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. II. köt. 8. sz.). Aki a tiszta értéktudományokat, mint a társadalomfilozófia főrésze, a gyakorlati és alkalmazott „instrumentális“ tudományoktól nem tudja elválasztani, az a társadalomfilozófia magasabb síkját a társadalompolitika alsóbb síkjára szállítja le s az előzőt menthetetlenül sorvadásra ítéli. Az elméleti megalapozás számára tehát a normaelméleti, I. rész nélkülözhetetlen volt. Egész más nehézséggel járt a III. könyv, az egyes szerkezeti eszmék leírása. Itt tulajdonkép állást kellett foglalnunk korunkat foglalkoztató politikai álláspontoknak alapvető, értékeszmei elemeivel szemben. A ma uralkodó, mechanisztikus szervezéselvekkel szemben (A társadalmi szervezés értéke, 1930) régebbi idők óta ellensúlyt kerestem több értékelvben. Dolgozataimra gyakrabban utalok, mert a tárgy nagy terje-