Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk (1937)
Bevezetésül: eligazodás a világ nyelvei közt
BEVEZETÉSÜL: ELIGAZODÁS A VILÁG NYELVEI KÖZT. A mai embernek aránylag gyakran van alkalma, hogy idegen szót, beszédet halljon és azt ösztönös megszokásból vagy céltudatos kíváncsiságból a saját nyelvéhez mérhesse. A nyelveknek ilyen összehasonlításakor először és főleg az elütő jelleget, a föltűnőbb eltéréseket szoktuk kiérezni, de kedvező esetekben — kivált mélyebbre ható elemzéssel — kisebb-nagyobb összecsengéseket, hang-, szó-, szófűzés- és észjárásbeli egyezéseket is sikerül fölfedeznünk. A meine Hände sind lang mondatot az azonos jelentésű magyar a kezem hosszú mondattal összehasonlítva csak különbségeket tudunk megállapítani: különbözik minden szó, különbözik az egész szerkezet. Ha ugyanezt a német mondatot az angol a maga my hands are long mondatával veti össze, a különbségek mellett egyezéseket is lát: teljesen egybevág a két nyelv mondatszerkesztése, s jelentéktelenebb eltéréseket nem tekintve egyezik a szavak többsége is. A fenti mondat oszmán-törökül: elim uzundur, vogulul pedig: kátém l lásd. A török a magyarral megegyezik abban, hogy a birtokost a birtokszóhoz (el ’kéz’) tett személyraggal (-im) jelöli, egyebekben azonban eltér a magyartól. A vogul mondat semmiben sem egyezik a némettel, az angollal sem, a törökhöz is csak a birtokviszony jelölésének módjában hasonlít, ellenben szakasztott mása a magyarnak: azonos elemekből, azonos módon épül föl. Az efféle anyagi és szerkezeti egyezések, illetőleg különbségek megállapítása teszi lehetővé, hogy a nyelvek között szűkebb-tágabb körű csoportokat alkothassunk és így a földkerekség temérdek — a francia Akadémia legutóbbi számítása szerint 2296 — nyelvet osztályozni tudjuk. A nyelveket többféleképpen csoportosíthatjuk, osztályozhatjuk, a szerint, hogy milyen osztályozó szempontot követünk, a szerint, hogy a nyelvekben található számtalan jellemvonás közül melyiket vesszük választóvíznek. Régebben, de néha ma is találkozunk földrajzi alapon, a lakóhely szerint történő fölosztással: európai nyelvek, arktikus nyelvek, indiai, középafrikai, délamerikai stb. nyelvek; itt-ott — főként a néprajzi irodalomban — beérik olykor a beszélők fajisága szerint való fölosztással: a kaukázusi népek, a mongol, az etióp,*