Simon Sándor: Clemens Alexandrinus és a mysteriumok - Magyar-görög tanulmányok 5. (1938)
Bevezetés
Hogy a mysteriumvallásokról olyan tökéletes képet rajzoljunk, aminőt W. F. Otto fest a klasszikus (homerosi) görög vallásról, szinte a lehetetlenséggel határos. A klasszikus kor görögje ugyanis költészetében, művészetében, bölcseletében— mondhatni — egészen elénk tárja az életről és a halálról, az istenségről és az emberről vallott gondolatait, a velük kapcsolatos érzéseit : ezzel szemben a mysteriumok beavatottját a «silentium mysticum» hallgatásra kötelezi, — vágyairól, élményeiről vagy nem beszél, vagy ha mond is valamit, ködös szavak mögé bújtatja a titkot, mint pl. Apuleius a Metamorphoses XI. könyvében. W. F. Otto vállalkozhatott arra, hogy belülről, magából a görög lélekből érti meg a homerosi vallást , ám a mysteriumok vizsgálója, minthogy alig állanak rendelkezésére a mysteriumok belsejét közvetlenül tükröző vallomások, vallomás-értékű szövegek vagy szövegrészletek, kénytelen megelégedni azzal, hogy először csak kívülről nézi a mysterium-szentélyeket, azután innen kívülről próbálja meg a belsőbe való lehető legalaposabb behatolást. Két oldalról is közeledhetünk a mysteriumok belseje felé : a) a W. F. Otto megrajzolta homerosi vallás felől, mert a hellénisztikus mysteriumokban két lélek küzd egymással : a klasszikus görög és a keleti lélek. Ebben a harcban a görög lélek egyre gyöngül, de ennek ellenére megmarad mindvégig annyira-amennyire görögnek ; halála egybeesik a hellénisztikus mysteriumok kialvásával ; b) a kereszténység felől, akár mysteriumvallás a kereszténység, akár nem. Ha az utóbbi az igaz, az atyák mysteriumleleplezéseinek akkor is döntő jelentőségük van a mysteriumvallások megértésében, nemcsak adataiknál, hanem főképpen állásfoglalásuknál, ítélő szempontjuknál fogva. Ha pedig a kereszténység valóban mysteriumvallás, a hellénisztikus mysteriumok megértésének talán csak egyetlen biztos útja lehet : a kereszténységből kiinduló. Mivel pedig vannak olyanok (kereszténységen kívülállók és katolikus, «appróbált» hittudósok egyformán), akik hangoztatják a kereszténység mysterium-voltát, valami módon nyilván meg kell lennie a hasonlóságnak a hellénisztikus mysteriumvallások és a kereszténység között, következőleg : a kereszténység lényegének szabatos megragadása okvetlenül fényt vet a mysteriumok lényegére is. A mysteriumoknak a kereszténység felől történő megközelítésében a kutatónak természetszerűleg az Új Szövetség könyveire, elsősorban Sz. Pál leveleire, továbbá a keresztény atyák, főleg pedig az apologéták és a belőlük merítő későbbi keresztény írók munkáira kell ! W. F. Otto : Dionysos, Mythos u. Kultus, Frankfurt a. M., 19B3. ; Die Götter Griechenlands, Frankfurt a. M., 1934.2.