Bergson: Teremtő fejlődés - Az Akadémia Filozófiai Könyvtára 2. (Budapest, 1930)
A fordító előszava
írójának, a szellemiség filozófusának legszűkebbre fogott életrajzaiból sem. A filozófiai „aggrégation“ középiskolai tanári verseny vizsgálatán 1881-ben Bergson második helyre kerül Lesbazeilles után és Jaurés előtt. Két évig Angersben, 5 évig Clermontban, mint középiskolai filozófiai profeszszor, majd 1884-től heti két filozófiai órával e város egyetemén is tanít. E hét év magányos elmélkedéseiben éli át azt a belső válságot, mely kiemeli gondolkodását a mechanisztikus világfelfogás rácsai közül. Clermontban hallja meg a végleges belső „nem “-et a mindenség népszerűségének még hitelt adó laza empirizmusra és materiális pozitivizmusra, melyeket iskolai tanulmányai tettek gondolkodásában uralkodóvá. Az időfogalom kritikája nyitja meg látását és az élő tartam eszméleti valóságának szemléletében megpillantja Spencer evolucionizmusának gyökeres hibáit s azt a tényt, hogy a mozgásnak, a változásnak, a fejlődésnek az időélmény teliesítéséből származó természetes nem-értése termeli a filozófia alapvető nehézségeit.* Az Eszmélet közvetlen adatairól szóló tanulmánya itt készül, mellyel, és a Quid Aristoteles de loco senserit c. latin tanulmánnyal, a párisi Collège Rollin-re történt kineveztetése után 1889-ben brilliáns doktorátust tesz a Sorbonne tanárai előtt. A C. Rollin-ba, 1889-ben a Lycée Henry IV.-ba, majd 1897-ben az École Normale-ba, végül 1900-ban a Collège de France filozófiai tanszékére kerül, ahonnan 1914-ben vonul vissza. Tagja az Académie des Sciences morales et politiques-nak 1901-től, az Académie française-nek 1914-től; a ,,Becsületrend ” lovagja és e Rend tanácsának tagja. A Société des Nations tizenkét tagú bizottságának elnöke 1925-ig, mikor e tisztségről egészségi állapotára hivatkozva lemond, hogy teljesen gondolatainak éljen, és 1928-ban a feléje irányuló nemzetközi hódolat a Nobel díjjal tünteti ki. , Amilyen egyvonalú, töréstelen haladást mutat nem a Bergson alapgondolatai címen e filozófia kifejlődését megrajzoltam az Aquinoi Sz. Tamás Társaságban elmondott székfoglaló előadásomban. Különlenyomat a Religio-ból. 1930. — Fordító.