Magyary Zoltánné Techert Margit: A hellén ujplatonizmus története - Az Akadémia filozófiai könyvtára 8. (Budapest, 1934)
Himnusz Plotinos életrajzából
4 Az EMBERSZEMEK ÁTKA, VAK ÉJE NEM ÉRT SOHA EL, SŐT Még hogy a földi ködöt lágy égi kezek szemeidről Éltedben leemelték: láthattál sok olyasmit — Szépet s jót is — amit nem igen láthat meg akárki Légyen a bölcs vagy a jók közül is. S most isteni Mester — Mert hisz a börtönöd ajtaja tárt s a te lelked a sírból Messze repült — íme szállsz a halhatatlan seregekkel Felfele, ott hol a szent, a tiszta öröm, örök élet És A BARÁTSÁG VAN, NAGY ISTENEK AMBRÓZIÁT ÚGY Nyújtanak, lágy fuvalom meg a szép eroszok köteléke Átölel és körülötted csendes a gyöngyszinü Ether. Nagy Zeus istennek ragyogó ivadékaiból ott Él Minos s Rhadamanthys, a két testvér, s az igaz, jó Aiakos, ott Platon erejét s a szép Pythagorast Láthatod s mindazokat, kik a szent szerelem seregében Vannak: elérték ők a démonok isteni sorsát S így örökös sziveikben a jókedv, és te magad, te Boldog bölcs, aki számos harcaidat befejezvén, Élsz a sok isteni szellem közt most isteni éltet. Am ti örömteli, szent Múzsák, a dalt s a zenét is Már befejezzük. Amit Plotinosról s lelkéről Az aranyos kitharán elzengeni vágytam: ez volt.’' (PORPHYRIOS: Plotinos életrajzának 22. FEJEZETE.)